A történet lényeges mozzanatát le sem írtam, most jut eszembe. :o)

Jön meg Franciahonból az Alizée-DVD, valamelyik munkanap hajnal 7 óra tájában. Természetesen munkábaindulás elött azonnal beteszem a DVD-t, de miközben sehogysem jutok túl pár tracken, mégis kb.: 10-re érek csak be. :o) Szerencse, hogy rugalmas munkaidőben kellett akkoriban már dolgoznom.

Viszem be kiskolléganőmnek a DVD-t a munkahelyemre, én gentlemani indíttatásból felajánlom, hogy ő nézhesse végig elsőként, tehát odaadom neki [természetesen másnapig: mégis mindennek van határa :o))]. Igenám, de nincs neki DVD-lejátszója, semmilyen (amit én nem tudtam előzetesen). Sebaj, valamelyik éjszaka is nyitvatartó áruházban beszerez egyet 10 rúgóért. Jól le is szidtam másnap, hogy lehet így DVD-lejátszót venni, de azzal védekezett, hogy nem bírta volna nekem visszaadni a DVD-t, hogy nem látta az egészet, így viszont hajnal 3:30-ig többmenetben is meg tudta nézni.

Az extrák is jópofák, amúgy a DVD-n...

Gondolkodtam, hogy ha idejönne Magyarországra hányan mennének ki a koncertjére, akár úgy is, hogy értelmes áron árulnák a jegyeket. Egyszerűen képtelen voltam megítélni.

Az egy "érdekes adat", mondaná Galla Miklós a Holló Színházban, hogy Mexikóban mind az After Cryingnak, mind Alizée-nek a csodájára jártak, pedig nekik mindkettő más nyelvterület. Érdemes lehet rájuk figyelni. :o))