Értelek. Szerintem nem is kell ennyire abszolutizálni a módszer alkalmazhatóságát. Az alapkérdés, ami szerintem pontosan eldönthető vele, a megtalálási hely és a vélhető vízbekerülési hely közötti differenciálás. Ha a vélhető vízbefúlás helyén nem egyezik a kovamoszat minta (és 100%-ig biztos, hogy a csepeli szabadkikötő öblével még inkább nem), akkor minden hídnál, stb. lehet és kell elemezni a vízmintákat, és ez szerintem jelenleg is zajlik. A legjobb egyezés rá fog mutatni a vélhető vízbekerülés helyére.
Tehát a módszerben rejlő elméleti lehetőség abszolút gyakorlati alkalmazása lehetséges. Ehhez még hozzátartozhat, hogy eleve létezhet egy adatbázis a magyarországi Dunaszakasz 5-10 kilométeres vagy nagyobb tereptárgyaival szakaszolt részeinek kovamoszat-mintázat jellemzőivel. Mittudomén. Azon kívül, csak hogy egyszerűbb maradjon a téma ezen szelete, nem mertem említeni, hogy a kovamoaszatokon kívül egyéb módszerek is léteznek (csak egy példa a vízminta és a szövetminták stroncium-tartalmának vizsgálata), amelyek párhuzamos vizsgálatával pontosítható az elemzés.

Ha minden tudományos módszernek a laikusok számára is az utolsó kis részletig érthető és alkalmazható mélységig kellene közzé téve lennie, akkor nagy bajban lenne maga a tudomány is. Ugyanis, a tudomány és a tudományos közlemények nem titkok. Amint említettem, 10 perc alatt százával találtam tudományos közleményeket a témában, amelyek hozzáférhetők bárki számára (most azt ne taglaljuk, hogy nyilván előfizetéssel, akadémiai hozzáféréssel nyilván könnyebben, de abszolút hozzáférhetőek). Ha valaki nem érti a tudomány nyelvét, akkor is az eredeti cikekt lefordíttathatja tudományos fordítókkal, stb., tehát bárki aki érdeklődik, hozzáférhet és megismerhet gyakorlatilag ugyanolyan mélységig egy dolgot, mint az, aki ezek alapján a napi munkáját végzi. Ez a gyönyörűség a tudományban -- ellentétben pl. a politikával és a gazdasággal...