Brutálisan tanulságos és elgondolkodtató cikk egy adatbányásznak. De érdemes annak is belegondolnia, ki csak szimplán vonzódik az intellektuáli csemegékhez.

Húzzunk bele, érjük utol Botswanát!
http://index.hu/velemeny/jegyzet/2009/02/27/huzzunk_bele_erjuk_utol_botswanat_/

A cikk szemlélete szerintem alapvetően kiváló, nekem van egy olyan észrevételem, ami viszont szembemegy a szakmámmal /tudtam vele felhördülést okozni jónéhány embernél :o)/.

Tömören: miközben nagyon fontosnak érzem a vélemények mérését, azonközben én ezt teljesen másképp csinálnám. A klasszikus piackutatási gyakorlattal szemben én azt mondom, hogy _vagy_ sokkal kisebb felbontású dolgokat kell megkérdezni a kérdezett alanyoktól fog-e feljebb/lejjebb menni a MOL-részvény, vagy hagyni kell, hogy a kérdezettek szabad szövegben mondják el mi a véleményük. Fókuszáljanak arra, ami bennük van, ami őket izgatja a téma kapcsán, és a technika (pl.: szövegbányászat) majd kikristályosítja az információt. Nem lehet egy adott így-úgy összeállított sémát ráhúzni minden emberre.

Van egy szubjektív észrevételem. Nagyon zavar az ilyen mutatószámolásokban, hogy Magyarország csak pusztán mint profitot termelő egységre bírnak nézni. És sosasem érző, lélekkel bíró honpolgárok nemzettestére. Itt is alapvető az asszimmetria. KB.: hasonló a különbség/asszimmetria, mint a GDP és GNP számolása között. Vajon melyik az elterjedtebb és nekünk mi a fontosabb? ;)