Üdvözlöm a fórumot, sziasztok.

Kb. két hete olvastam egy tévékritikát az egyik országos napilapban, amelynek írója az egyes csatornák talkhow-jait ostorozta unalmasságuk, silányságuk, tartalmatlanságuk stb. miatt. A cikkíró végül eljutott oda, hogy mindössze két jó minőségű, a régi, klasszikus elvárásoknak megfelelő talkshow jelenleg fut a hazai tévéket: a Magánbeszélgetések (Juszt László, m2) és a Záróra.
Mivel szeretem a Zárórát, örültem a jó kritikának, mégis vitatkoznom kell a cikk szerzőjével, aki szerintem rendszertanilag nem megfelelő dolgokat hozott össze. Bár beszélgetős műsor, a Záróra szerintem mégsem nevezhető talkshow-nak, lévén, hogy teljes egészében híján van a show-elemeknek. A talkshow alapvetően szórakoztató műsortípus, míg a Zárórát én leginkább a portré és az ismeretterjesztő riport sajátos ötvözetének mondanám.
A cikkíró természetesen fontosnak érezte, hogy valami bírálatot is adjon a műsornak, ezért valami olyasmit is írt, hogy a műsor egyetlen hibája, hogy vele együtt a műsorvezető képbe bekalimpáló alkarjait is folyton néznie kell. Hát nem tudom, de én ezt is inkább valami kötelezőnek tekintett kritikai zsurnalizmusnak érzem. Tudom, hogy a tévésiskolákban azt tanítják, hogy a műsorvezető fogja le a mozdulatait, mert a képernyő felnagyítja gesztikulációt. Hülyén is nézne, mondjuk egy Híradó-műsorvezetőtől. De egy hosszú, elmélyült beszélgetős műsornál szerintem pont a természetes légkör megteremtése a cél, ezért ott meg az hatna természetellenesnek, ha a műsorvezető végig merev felsőtesttel beszélne. Pláne Veiszer Alindánál, aki amúgy is szeret, hosszan, töprengve kérdezni. Szóval nagyon nem szeretném VA-t legközelebb leszíjazott karokkal látni . :-) Ennyi személyes stílust egy ilyen bensőséges atmoszférájú műsor, úgy gondolom, simán elbír.

Kíváncsan várom erről a többiek és persze Vlina80 véleményét.


(Szerettem volna belinkelni a cikket, de sajnos nem találtam meg. A népszab valamelyik szombati számában volt.9