ipanema Creative Commons License 2009.02.25 0 0 44499

Később, amikor már konrétumok mezejére lépnek, a következő versikével lehetne folytatni:

 

Pruszlidat vesd le, olyan feszesen
tapad; más nem lát bele, de nekem
hadd suttogja a susogó selyem
esése, hogy most lefekszel velem.

Oly szép vagy, ha ruhád leengeded:
kibukkanó nap nyári kert felett.