Első megközelítés: mikor gyerek voltam, létezett az Othello nevű csokis keksz, ami azóta is a legfinomabb élmény... Vaníliás, sárga tésztája volt, elegáns, ovális alakja, és "féligmártott" rendes csokival... (Nem tortabevonó-masszával ám!)

Második megközelítés: most, mikor már nem vagyok gyerek, megfigyeltem, hogy kicsiny zenekarom nem működhetik megfelelő csokis keksz és gumiszörp (Fantákok, kólákok) nélkül. Ha nincs csokis kekszünk, lötyög a groove, hamis az ének, pontatlanok a hangszerek. Ám amint bejön egy kis Pilóta vagy Vaníliás karika, azonnal minden rendbe jön.

--==(PiiLóóTaa)==--