A hétvégén támadt két pozitiv lecsengésű gondolatom pikolaj kapcsán, ami bennem tudja erősíteni a mad max elkerülhetőségét. És egyelőre jegyzetként inkább csak ideírnám, mint a topikjába.

Az egyik a pikolaj maga: itt relative nagyon _kevés_ ember bánt _önző_ érdekekből nagyon _rosszul_ az olajjal. Ezért természetszerűleg jött a felfutó exponenciális görbe a kitermelésénél, ami tuti bajt fog hozni, csak nem mindegy milyet. Mekkora lesz a betonfallal (értelmesen kitermelhető olaj elfogyása) az ütközés, milyen lefutási görbe várható utána (olajfelhasználásilag).

Az a nagy kérdés, hogy nagyon _sok_ ember hogyan fog tudni _alkalmazkodni_ milyen átfutási idővel az elfogyó olajhoz (és ilyesmi alkalmazkodásra nem nagyon van példa/tapasztalat a történelemben: max például egy pestis járvány, ahol milliószám haltak meg emberek ugyan, de azt is túl lehetett élni). Áldozatok nélkül most sem látom elképzelhetőnek megúszni, de Noé özönvize típusú kataklizmára semmiképpen nem fogadnék a bukmékereknél így _előre_. Nem lehetetlen semmiképpen, de nem rá készülök.

A másik nagy problémahalmaz a népességrobbanás, a víz meg az élelemtermelés problémája. Az élelemproblémát ignorálom, mert ha nincs ivóvíz, akkor nincs értelme élelmiszer-termelési válság kapcsán sem akármiről beszélni. Ráadásul nemcsak előbb hal meg ivóvíz hiányában az ember, mint élelem hiányában, de szerintem szintetikus úton mai energia viszonyok között nem is állítható elő értelmesen ivóvíz, szemben az élelemmel, vagy igen?

Viszont a népességrobbanás abból a szempontból más, mint a pikolaj, hogy ott nagyon sok ember okozza a bajt, javarészt öntudatlanul. Viszont ott az lehet lehet fék, hogy sok ember kvázi egyszerre veheti észre, élheti meg, égetődhet be rövidtávú memóriájába, hogy a gyereke, halott világra születik. De lehetséges egyfajta 'kényszerítő' erő is: egyre gyorsabb születésszám növekedés mellett egyre csúnyább lehet a halálozási mutató is, egy idő után nemfeltétlen tud exponenciálisan elszállni a születésszám, azaz tudhat egy értelmesebb lefutásba torkollni.

Amiben biztosan nem hiszek, hogy "majd a tudósok megoldják", meg, hogy a "politikusok észhez térnek". Viszont képtelen lennék arra vetemedni, hogy konkrétumot jósoljak bármilyen bekövetkezendő eseményre. Az egyetlen lehetséges és tisztességes út az én felfogásomban, szembenézni, kikupálódni és felkészülni gondolatban, cselekedetben a témára. És ilyen értelemben több időnk is van, mint mondjuk egy tomboló pesti járvány közepette.