Tiszteletem!
Valóban. A történelem során volt már rá példa, hogy ez a tőkeközpontosított világ a befektetések megvonásával és bojkottal tört meg egy nemzetet, a gazdaságán és iparán keresztül. Ez volt az I. világháború utáni Németország. Túl erős és túl humánusnak mondható birodalom volt. Tudom, tisztában vagyok a veszéllyel és sajnos számolnunk kell is az ilyen lépésekkel. Ha itt afféle igaz forradalom kezdődne, utána lenne itt nagy éhínség. Éppen ezért fontos egyeseknek, azoknak ott fent, hogy gazdaságunkat tönkretegyék. A nyerő kártyák egy része a kezükben van, hiszen mi, akik mezőgazdaságban kiemelkedő ország voltunk, mára agonizálunk. Nem a mi hibánk, többélű néma fegyverek bevetése után lett mindez. Ezt is eredményezte a politika és a politikusokat madzagon rángató dörzsöltkezű páholytestvérek utasításai.
Beismerhetjük, csapdában vagyunk, s nem kicsit, nagyon.
Mindezek mellé valami készül a világban és meglátásom szerint csúnya lesz, nagyon csúnya. Ez a világválság újabb nagy háborút sejtet, s nemcsak azért, mert történelmi példa van rá, hanem mert érzékelhetően affelé zajlanak a - szerintem - generált események.
Ha megvalósulnak a tervezett ambíciók, akkor véleményem szerint bezárul a kör és véglegesen megtarthatja uralmát ez a szűk klikk, elit. A tudás és energia a kezében lesz (a lényeg), s mindenki más majd őket szolgálja, hogy élhessen. Micsoda ragyogó világ lesz.
Néhány évtizedre datálom, de talán csak néhány év, legrosszabb számításként kettő-három.
S hogy mi a helyzet eközben velünk? Példának okáért 2-3 év szűken elégséges a túlélő "kenyér"-földek megteremtésére. Ehhez túlélőkormányzat alakítása szükséges, a Magyar Nemzeti Bank újra kézbevétele, új pénz és sok-sok államosítás is elengedhetetlen. No persze a bankóprés működtetését az új központi bankunk a kormányzat engedélyével teheti meg. Sok munkahelyet lehet teremteni az új pénzzel és az is az egyetlen megoldás. Ám itt a legfontosabb, a munkahelyteremtés terén kamatmentesnek kell lennie a támogatásnak, esetlegesen nem visszatérítendőnek. A valutaalap hiteleket felülvizsgálni, és a kezdeti mosolygós egyezkedő hangnemből fokozatosan áttérni a hitelek megtagadása opcióig,s ennek idővolumene összeköttetésben lehetne az esetleges bojkott kezdete elötte/utáni túlélési minimumérték elérésével. Mert tényleg sokminden múlik a kenyéren.
Gazdasági potenciálunkat mindemellett növelhetjük a Kárpát-medence újraegyesítésével, de ezt azt hiszem nem kell hangsúlyoznom. Egy, illetve már 2 sajnálatos esemény is lehetőséget teremt. Két sportoló sajnálatos halála is újabb lehetőség, amit meg kell ragadni. Nemhiába, az életben semmi sem történik véletlenül, csak meg kell ragadni. Hiszen íme, a történelem a bizonyítéka, hogy a Kárpát-medence csak egyben erős, külön-külön, részekre darabolva egy sebzett, elkergethető, elpusztítható emberhad.
Sokmindent és nagyon gyorsan kell tennünk, hiszen 2-3 év (minimálisan számolva) kevés idő, ám elég elszántaknak kell lennünk. És természetesen elengedhetetlen, hogy felismerjük, felfogjuk, hogy leghamarabb unokáinktól kaphatunk dícsérő szavakat.

Sok a kiaknázható lehetőség. És persze a mai viszonyokat tekintve a válságkormány név is helytálló, ugyebár - csakhogy pozitív médiasugallatos hangot adjak a dolognak.

Összegezve a dolgot, olyan összetett a probléma és annak megoldása, hogy ihajj.