Elsősorban maga a beszélgetés, ami megfogott. A 70-es évekről, és a mai világról.
Azt azért maguk is elismerik, hogy amit ők csináltak, a "hippikorszak" része, később már nem volt eladható. A három akkord is inkább példaértékű szerintem, a lényege, hogy akkoriban sokakat érdekelt a zene, mindenki gitározni a kart (akusztikus gitáron!)
Én magam is imádtam - és abba fiúba szerelmesedtem bele inkább - , aki a tábortűz mellett gitározott :)))))
Ez egy kor hangulata inkább.
És az ilyen 'Boros'-féle történetekre koncentráltam. (Boros különben már azóta ezt bevallotta a világ előtt)