Vajon hány ember lesz ott? És hány tévéstáb? Mindezek mellett, a tévétárságok operatőrei, netán a studióban a vágók vajon a majdan megjelenő tömegből (ami jó lenne, ha lenne vagy egy milliós, minimum) kikről adnak le képkockákat a tudósításaikban? Lesznek ott tanárok, diákok, ügyvédek, iparban-mezőgazdaságban dolgozó munkások, pszichológusok, orvosok, tűzoltók, rendfenntartó szervek civilben megjelenő tagjai is? Vagy megint csak a külsőségek, azaz a rockerek, kopaszok, csövesek és jellemtelenül felszólalókról adnak le adást, szigorúan kiszűrve, hogy a felháborodottak közül a többségi értelmesesebbje nehogy szóhoz juthasson, megnyilvánulhasson a riportereknek!

A kérdés költői! Azért is, mert valahol fent, határainkon túl, páholyos kerekasztaloknál erről valamilyen döntés fog születni, vagy már meg is született! Ha ott azt mondják, hogy oszoljon fel, mert az még gyönyörűbb káoszt teremt, akkor fel fog oszlani a parlament és kezdőik a színjátékok tárházának újabb felvonása.

No nehogy azt higyjük, hogy ha netán feloszlik a parlament, akkor a nemzet érdekei holnaptól érvényesülni fognak, ugyan, naív dolog ezt gondolni. Odafent a dinasztikus családocskák kerekasztalaiknál megtették a megfelelő lépéseket, hogy nehogy bármiféle alulról épülő tisztességes kezdeményezés érvényesülhessen.

Ha erősödik a Jobbik és jövőre túl erős lesz, akkor az a legjobb, ha előrehozzák a választásokat az ötpárti egypárt kezében tartva a hatalmat, persze személycserékkel is megspékelve, amennyiben szükséges.
Netán azért szavaznak a feloszlatásról, mert az a médiatámogatással fellázíthatja az indulatokat, és élő adásban nézhetnek egy kis háborúsdit, amiben kivéve szerepüket külön egységekkel ráhajtanak a nemzetet szolgáló kulcsfontosságú értelmiségre (Pl.: Vona Gábor, Morvai Krisztina mint két kiemelkedő személy) ahogyan tették azt példának okáért Tisza Istvánnal is régen.
Történhet az is, hogy nem oszlik fel a parlament, de meglesznek az utcai összetűzések, a csőcselék rombolása, mely egységbe kovácsolhatja a parlamentbe befészkelteket. Erre rájöhet még egy kis plusz gazdasági sanyarúság az eddigieken felül. Akkor elérkezhetünk máris az elodázott élőadásos háborúsdihoz, mely még időszerűbb lehet a mégvéresebb játszma megrendezéséhez.

A lényeg, hogy a valódi nemzeti oldal ne győzhessen, s ehhez bármilyen eszköz bevethető, akár a totális államcsőd is, de ismétlem, bármi megtörténhet és még én sem látom át a titkos telefonhívásokat, melyek még titkosabb emberkéknek adják az impulzust, cselekvési tervet x-y helyzetre.

Szóval, amondó vagyok, hogy nem sétára lenne szükség, hanem a ritka pillanatok egyikének megragadására és hétfőn a gazdaköröktől a mezőgazdasági munkásokon át a nemzeti érdekeket képviselő pártokon túl az összes civil szervezet és polgár ottlétére, a spontán kezdeményezett parlamenti feloszlatási tervezet spontán össznemzeti valóraváltásának érdekében.

Ne feledjük, egyelőre még mindig minden ellenállásunk az ő terveik alapján történik, s még a mostani feloszlatósdi színjáték is csak a szelepek kiengedését szolgálja megfelelő médiatámogatással és politikai nyilatkozattételekkel.
Nem kéne már keresztbe húzni a számításaikat? Átlagos napként indult a történelemben sok sorsfordító esemény.