Mindkettő revolver, és biztosított állapotban is csőre lehet tölteni. Ekor ugye úgy lehetne lőni, hogy kibiztosítom a fegyvert, 1: az első lövést leadom nagy elsütő erővel, a többi meg már megy rendesen; 2: az első lövés előtt hátrahúzom a kakast és lövök, mint rendesen.

Viszont ha stresszes a helyzet, felszökik az adrenalin, akkor nincs az a lövő, amelyik először a kibiztosításon törné a fejét. Megpróbál lőni, természetesen nem sikerül. Ekkor töltőfogást hajt végre, aminek az az eredménye, hogy egy lőszere elveszett, fogy az értékes idő, de lőni még mindig nem tud, hiszen a fegyvere még mindig biztosított állapotban van. Jön a következő töltőfogás, ám a fegyver még mindig nincs lövésre kész állapotban. Általában a harmadik - negyedik sikertelen kísérletnél szokott előjönni az a szörnyű tény, hogy bizony, a fegyver biztosítva van. Én láttam már lövő arcán a döbbenetet, amikor véletlenül rápillantott a biztosító karra. Ráadásul a lövészetre volt 5 másodperce, mert a cél addigra elfordult. Szerencsére azt a változatot még nem láttam, amikor jött az "ellenség" a késsel, és az 5 másodperc elteltével elvágta a lövő nyakát.

Én - és az összes megyei lőkiképző kollégám - nem is követeltük meg a pisztoly biztosítva való tartását, sem lőtéren, sem szolgálatban, sem a fegyverszobában. Egy lövészeten még a főkapitányunknak is sikerült ezt a dolgot elmagyarázni, így utána már elő volt írva a dolog.

Szóval a biztosított fegyvernél és az utána következő tökölésnél még mindig jobb a nem biztosított, nem csőre töltött megoldás.