hát az úgy kezdődött...Jöttek a sasok balról, nem a Habsburgok, félreértés ne essék, sasok. csak sasok. Hetven. Én inkább egy lovat veszek-mondja patetikusan, röhögünk rajta, közben meg irigykedünk. Persze a legnagyobb vihogások a legnagyobb köpenyek. A lefeketébbek is. Na szóval megy-megyeget. Nagyon szeretek sorbaállni. Vagy sorban állni. Inkább az előző, hosszú, szűk folyosókon.Nem vállal el akármilyen munkát, nem-nem. De az egy szabadnapomon meg idejön, és zúdítja a nyakamba a sirámokat. Pedig én se vagyok munkanélküli, hogy végighallgassam.

Még, de most már felmondok

a hegyormok

leomlanak.

Bazalt.

Pistike mondjál egy követ. Szarnom kő. Az milyen? Nem tudom, de nagyon kő.

Manapság minden olyan biztos... Biztos a fizetés, a munkahely, a család és főleg az egészség. Minden a legnagyobb rendben működik, a funkciózavar legkisebb jele nélkül.

 

De ez az egész azért van, mert semmi se romlik el fokozatosan. Hanem minden keddről szerdára romlik el, hogy észre se veszed. Így leszel rákos, így válsz el, és rúgnak ki is. Különös, pedig az átmenetet kéne érzékelni, nem azért, hogy visszafordítsd, mert ugye azt nem lehet, el kell engedni mindent, ami bomlani kezd, mert elrohad csak odabent, mint valami halott magzat. El kell, nem is, de legalább látná az ember a lecsúszást, és megszokná, hogy aztán nehogy hirtelen megijedjen.

 

Balsors, akit régen tép.

Tényleg nagyhatású.

Kell hozzá egy jó szónok.