A lejáratódás fogalmát szerintem relatív módon kezeli a magyar társadalom többsége, ha választásra kerül a sor. Ha az nem megfelelő, amit jelenleg kapnak, mert annál többet és jobbat akarnak, mert úgy érzik, hogy az kijár nekik, megszenvedtek érte, megérdemlik, akkor a változás mellett döntenek. És most éppen ez a helyzet.

Az MSZP elmúlt választásokon elért sikere döntő részben annak tudható be, hogy a fentiekben vázolt aspirációra tudta építeni a politikáját. Kisebb részben annak is szerepe volt, hogy a magyar társadalom széles rétegeiben a szocialista-liberális médiaagymosásnak köszönhetően nem terjedt el az a felismerés, hogy az 1990-ben létrejött új magyar társadalmi rendszer működésképessége határára érkezett, a magyarral közérdekkel ellenséges érdekek szervilis kiszolgálója. Sőt, ennek ellenkezője az igaz, egyensúlyi helyzet jött létre az idegen és a magyar érdekek között. Ebben szerepe volt természetesen az 1998-2002 közötti, az 1990-es politikai változást követő 20 év legsikeresebb 4 éves kormányzati ciklusa alatt elért eredményeknek is. 2002-ben a magyar közhangulat opitimista volt, bizakodó, jövőorientált, nem is volt elvárható, hogy egy ilyen közhangulatban bárki is képes legyen felmérni a társadalomra leselkedő roppant veszélyeket, amelyek nem múltak el, ott leselkedtek Magyarország legjobb éveiben is a hártyavékony felszín alatt, ugrásra készen. Most előléptek, itt van a  vadállat pofája mindenki előtt.

A magyar békeszerető ember. A nagy többség az élni és élni hagyni politikáját vallja, kerüli a konfliktust, inkább befogja a száját és tűri a rosszat, kivárja a kedvezőbb helyzetet. De ha nincs kedvezőbb helyzet, ha nincs értelme tűrni a rosszat, ha a hallgatás nem vezet eredményre, de ront a helyzeten, a magyar ember viselkedése megváltozik. Nem kerüli többé a konfliktust, békeszeretete eltűnik, az élni marad, az élni hagyni pedig nem. 

Most egy éppen ilyen helyzet konstruálódik. Megvan minden társadalmi feltétele, de a magyar még mindig bízik, bízik a politikai fordulat sikerében. A jót akarja megtörténtetni magával, nem a rosszat másokkal, tehát ha a Fidesz lejáratódott is a sok ember szemében, más alternatíva nemigen van, mint kipróbálni őket, és ha csalódnak, ha a Fidesz és az MSZP-SZDSZ politikája között valóban nincs különbség, az érleli meg a magyar emberben azt, amit legutóbb 1956-ban.

Jellemző az MSZP politikusainak vakságára, hogy ezt képtelenek felfogni, arra aspirálnak, hogy minél rosszabb helyzetbe hozzák az országot, annál gyorsabban buknak bele ellenefeleik, és ők majd visszatérnek a hatalomba, és rövid szünet folytathatják azt, amit eddig, és ma is tesznek. Az összekacsintós mindennapi gazemberségeket, a lopást, az idegen érdekek szerinti kormányzást.

De ebben az új Magyarországban nem lesz ilyen. Ez a jelenleg uralmon lévő társaság, vezesse akárki őket soha az életben nem rúg többé labdába. Ha a Fidesz sikeresen kezeli a válságot, akkor azért, ha meg elbuknak, a Fideszen csattanó ütéseknél sokkal-sokkal nagyobb ütések zúdulnak majd azokra, akik a jelenlegi helyzetet döntő mértékben előidézték, és azért felelősek.