Itt-ott egybeesik a véleményünk, bár az okokat  és a megoldási módokat másképpen látjuk.

Valóban meg kellett volna szervezni a magyar hadsereget. Károlyiék nem tették meg, ezért elmarasztalhatóak. Hogy miért nem, azon van mit vitatkozni. De mondd, ha olyan evidens lett volna, akkor miért nem próbálkoztak meg vele mások? A vezető politikusok, a magasrangú katonatisztek, hadtestparancsnokok, akik szintén hazajöttek a csapataikkal, vagy azok, akik Szegeden, vagy Bécsben szervezkedtek, vagy a birtokukon dekkoltak?  Horthy is, a nagytehetségű hivatásos katona, a frisssen kinevezett admirális, szó nélkül átadta az intakt  flottát az olaszoknak 1918 nov. 1.-én, és egyszerűen hazament.  Ellenállásal, vagy legalább a hajók elsüllyesztésével, megrongálásával meg sem próbálkozott. Miért? biztosan nem gyávaságból!

Határrevízióban nem reménykedem, egy spontán kialakuló Kárpát-medencei közösségben igen, bár nem a közeli jövőben.  Ehhez valóban alapul szolgálhat a kultúrális közelség, és a (felismert) érdekközösség. (A vallást már kevésbé említeném: a fundamentális orthodoxok és a hasonló felfogású katolikusok között igen nagy ellentétek feszülnek), az irredenta eszmék hangoztatása, a szomszédokkal való marakodás  viszont ugyancsak megnehezíti.  (A zsidózást, cigányozást hagyjuk! Nagyon nem szeretem.)

Lehet, hogy Szálasi nemzet- és fajmentő eszméi idealista alapról indultak, és te csak ezt látod bennük, - dehát  "a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve!" -  én viszont  egy beteg és gonosz elme szüleményeinek tartom.  Szálasi hazaáruló, gyilkos gazember, akinek   bűneire nincs bocsánat! (Sztálin, Pol Pot, Hitler kis stílű társa).