...háááááát....
Tegnap megnéztem/hallgattam a Mezzo csatornán Dvorak VIII. szimfóniáját a Los Angeles-i szimfónikusokkal, és Zubin Mehtával.
Előzetesen azért tudni kell róla, hogy ez egy 1977-es koncertfelvétel volt.

Mehtával kapcsolatban teljesmértékig igazad volt, és bejött a dolog sajnos, elég pörgős karmester... :( ami ebben az esetben nem volt pozitívnak mondható.

Első olyan felvétel, amiről egyértelműen ki merem jelenteni, hogy nem tetszett.

Bár elsősorban az nem Mehta hibája volt, hanem inkább a hangmérnöké. Maga a felvétel nagyon rossz volt, mintha a mikrofonokat rossz helyre tették volna, vagy rosszul alkalmaznák...lényeg, hogy épp azokat a csodás kis nüanszokat, - amik miatt ez a mű kedvencemmé vált - nem lehetett érzékelni, ellaposodtak, kimaradtak...
A kedvenc fuvolaszólóm hangját többször is elnyomták a hegedűk, a második tétel hegedűszólóját alig lehetett észrevenni, elkülöníteni a közöstől. Nem lehetett érzékelni a kontrasztokat a halk és erőteljes részek között. Sokszor nem azok a hangszerek kapták a hangsúlyt, amik a főszólamot játszották. Mind-mind technikai probléma (szerintem), de tönkreteheti az előadást.

Ehhez járult hozzá még Mehta pergős előadásmódja.
Bizonyos részeket nagyon jól eltalált, már épp élveztem volna a zenét, mikor váltott. Időnként úgy adta elő a művet, mintha az egy induló lenne, túlzottan is élénk volt, kiváltképp a legszebb 3. tétel, ami bizogy a kelleténél jóval gyorsabban hangoztt el. Nem lehetett kiélvezni a hegedűk csodálatos játékát,e lkapkodták, mint mikor valaki hadarva beszél, és elnyeli a hangok egy részét, és ettől érthetetlenné válik a mondandója. Hát itt is ezt éreztem.

Amit különösen érdekesnek tartok, ha összehasonlítom mindezt Marrinerrel, akiről szintén azt mondtátok, hogy pergős. Az ő előadása mégis nagyon tetszett, többször is meghallgattam a múltkoriban, és nem találtam benne kifogást.