Pop84: Valóban divatmárka volt és valóban azzal a kerettel ment neki a bulinak amit leírtál. Luka Pavicevicet azért mindenképp megemlíteném még a felsoroltakon kívül, mert láthattuk a Sopronban. Kábé ezzel volt teljes a lista, talán még Naglic aki említhető, meg az első arany után visszavonuló Dusko Ivanovic.
Radja: Az első BEK után ment a Romába, ahol amnnyire tudom nem váltotta be teljesen a hozzá fűzött reményeket. Sajnos csak egy pár alkalommal láthattam, inkább csak hallottam róla a híreket. Elég sok benne maradt Rómában is, a Celticsben pedig pláne. Az én véleményem az, hogy ő a gyorsasága és sok mozgása révén egy egészen különleges center volt, de kellett hozzá egy igazán jó játékmester aki kiszolgálja (mondjuk egy Kukoc). Nem egy Divac volt, akinek beadom poziba, aztán megyek vissza védekezni, vagy eldobom kintről mert úgyis megél a támadólepattanóból.
Kukoc: Ő része volt mindhárom aranynak és utánna ment csillagászati összegekért Trevisoba. Szerintem a lehető legjobbkor váltott az NBA-re és az hogy egy idő után MJ és Pippen mellett a Bulls harmadik nagy csillagaként kezelték mindent elmond a tudásáról és hallatlan alázatáról is. Miért lépett ki jókor? Azért mert az európai kosár kábé akkor esett keresztül a lényegi változáson és akkortól változott meg támadóból védekezővé a játék (erről el is kezdtem írni egy azóta sem befejezett értekezést). Ez nem ízlett volna Kukocnak, mint ahogy nem ízlett a limogesi brutális védekezés az ominózus Benetton-CSP BEK döntőn. Az NBA viszont annyira sokszínű, hogy teret ad minden játékosnak egyrészt az ottani szabályok, másrészről pedig a pálya mérete miatt. Ugyanúgy megtalálhatja a helyét egy jó tripladobó, mint egy remek lepattanózó, vagy egy asszisztember. Viszont a legnagyobb sztárok is totálisan leszerepelhetnek.
Pittis: Egy dologban azért nagyon hasonlított Kukocra. Ugyanúgy és legalább ugyanannyira megvolt benne a játék iránti alázat, mint a horvátban. Valóban nem volt zseni, de egy végtelenül hasznos játékos és igazi szívember, én nagyon nagyra becsültem.
Riva: Bár rendkívül hiányosak az ismereteim az olasz kosárlabdával kapcsolatban, de azt természetesen tudom, hogy Riva és a Cantu gyakorlatilag ugyanaz a dolog :) A Milant azért említettem vele kapcsolatban, mert amikor az ominózus válogatott meccsen itt járt Mo-n, akkor épp az észak-olasz város játékosa volt. Ellentmondást nem tűrően játszott, mint mindig. Elképesztően maximalista volt és mindig komoly. Láttam jópár meccsét, de nem nagyon emlékszem hogy a pályán valaha is mosolygott volna. A magyar-olaszon Szalay Gyuri volt a párja és 25 percig gyakorlatilag lépést tudott tartani világhírű ellenfelével. Nagy játékos lehetett volna Szasza és kár érte, de erről a körmendiek tudnának többet mesélni. Az hogy Riva még 45 fölött is komolyan kosarazik csak annak meglepő, aki nincs tisztában a mentalitásával.
50 körül lenne?? Bassza meg, öregszünk...:)