Nem is tudom, mit válaszoljak neked. Egyáltalán: érdemes-e folytatni ezt a teljesen céltalan eszmecserét? Van egy eszméd, és ahhoz igazítod a tényeket,  valósakat és kitaláltakat egyaránt, és a legnyílvánvalóbb dolgot sem vagy képes tudomásul venni, ha nem illik az elméletedbe. (pl. Lengyelország  veszte és "feltámadása" szerinted nem a nagyhatalmak játszadozásának  folyománya.) 

 

Hidd el, ugyanúgy fájlalom az hazánk szétdarabolását, mint te, csak éppen  nem menekülök ábrándokba. Kún Bélát, a Tanácsköztársaságot elítélem, megvetem, ugyanúgy mint Rákosit és rendszerét, és kritikusan tekintek  nyugati világra is.

 

 Abban igazad van, hogy a nagyhatalmak léte véges, de ebből egyáltalában nem következik a mi középhatalommá válásunk a belátható jövőben.

 

Amit elmulasztottak eleink 1918-19-ben, azt már hiába siratjuk! Értelmetlen dolog tovább rágódni rajta! Azt már nem is akarom boncolgatni, hogy mit tehettek volna meg egyáltalán: a  sok "Ha", amit leírsz, itt-ott  már-már utópisztikus elképzelés.

 

Tényleg nem értem, hogy fiatal ember létedre honnan veszed ezt az anakronisztikus és minden realitást nélkülöző eszmerendszert.

 

Lehet és kell gondolkoznunk múltunkon és jövőnkön. Törekedjünk a trianoni tragédia következményeinek orvoslására is,  de nem múlt századi eszközökkel,   hanem azokat a lehetőségeket felhasználva,  amelyeket a XXI. század világa és az Európai Únió nyújthat hozzá!