A nagyhatalmak valóban álnokul viselkedtek mind a közeli, mind a távoli múltban. Mindannyian Churchill nézeteit vallják: "csak érdekeik vannak, nem barátaik!"

Ez a realitás!

 

Megint a statikus világnézeted: ami ma van, az mindörökké így is marad. Tisztelettel, de ez a felfogás egy baromság. A mai nagyhatalmak nem maradnak mindig nagyhatalmak, mai érdekeik pedig változnak az idők múlásával, ha másért nem, akkor a tényezők fontosságának változása miatt. /Mondok néhányat: régen fontos volt a hegyszorosok ellenőrzése. Később fontos lett a tengeri kijárat. Később a gyarmatáruk kereskedelmének ellenőrzése. Ma a kőolaj, holnap valószínűleg az élelmiszer majd a víz./

 

Átsiklottál Lengyelország feldarabolásának-helyreállításának történetén. Azt hiszem, nem akarod tudomásul venni a tanulságot: küzdhet, beszélhet akármennyit egy nemzet, (még egy közepes nagyságú is), a sorsa a nagyobb hatalmak érdekeinek a függvénye!

Tudod hány forradalom, felkelés volt Lengyelországban 300 év alatt? Tudod, hogy hitegették őket a franciák a  XIX. század folyamán? Vagy nem elég tanulság számodra a Nyugat viselkedése irányunkban 1956-ban?

Tegyél le az ábrándjaidról! Nem azért mondom, mintha nem szeretnék magam is inkább a történelmi hazában élni, hanem azért, mert  az általad preferált utat és módot rossznak tartom. 

 

Az emberiséget en bloc, és egy-egy nemzetet is az ÁLMOK, ÁBRÁNDOK, VÁGYAK, TERVEZGETÉSEK tették naggyá. Ha Te helyénvalónak, sőt kívánatosnak tartod, hogy a jövőbeni újra naggyáválás lehetőségéről mondjon le, az a legsötétebb szolgalelkűség. Azt kéred tőle (tőlünk), hogy ássa el a gyerekei jövőjét, köpje le ősei örökségét és fogadja el a jelenlegi helyzet megváltoztathatatlanságát. Ha az emberiség a Te tanácsaid követte volna, akkor ma a legsötétebb despotizmusban élnénk, ahol az istenkirálynak és katonáinak szabad BÁRMIT büntetlenül megtenni a mezei rabszolgákkal mint te meg én.

A cári Oroszországot (nagyhatalom) 1917 után sikeresen kiütötték a külpolitikából, s a lengyelek visszanyerték függetlenségüket. A SU-t 1991-ben megint kiütötték a külpolitikából, kéttucatnyi korábban szolgasorban tengődő nép nyerte vissza függetlenségét - más kérdés, hogy mi a bénábbak közé tartoztunk (szerintem a köztünk élő zsidó kisebbség kozmopolita része miatt) és új szolgaságba hajtottuk fejünket. Németországot (nagyhatalom) 1918-ban kiütötték, kárára rendezték be az új Európát. De Németország felállt, s ha nem bízza el magát s nem megy neki Oroszországnak, vagy előbb gondosan végez Angliával, akkor ma ő diktálja mi legyen Európában és talán Ázsiában, Afrikában is. Franciaországot szintén kiütötték már párszor - ma mégis ő sz.rja a spanyolviaszt az EUban. Anglia elveszítette korábbi világhatalmi státuszát. Az USA megszerezte az I. Vháborúban a gazdasági hatalmat, majd később a politikait is. Kínát térdrerogyasztották a gyarmatosítók, ma mégis nagyhatalom. Indiában millíószámra pusztult a lakosság, szétzilálták a hagyományos gazdasági, társadalmi, hatalmi struktúrát - ma India a világ legnépesebb állama. Pakisztán egy elmaradott félfeudális, babonákkal teli civilizálatlan putrisországból 50 év alatt atomhatalommá nőtte ki magát. A Monarchiát, Török Birodalmat, Római Birodalmat, Német-Római császárságot meggyengítették, megcsonkították, tönkretették - miért gondolod stabilabbnak a mai nagyhatalmakat?

Ahogy haladunk az időben, egyes lehetőségek bezárulnak - ma már hiába indulnánk lóháton, íjjal kezünkben fosztogatni az olasz, német, francia hipermarketeket - ám folyamatosan nyílnak újabb lehetőségek a technikai, társadalmi feltételek változásával. Nincs az leírva sehol, hogy Magyarország kicsi maradjon, míg az usa, izrael, Oroszország, Franciaország megőrizze mai nagyságát. Nyilván akkor válhatunk nagyhatalommá (először regionális középhatalommá), ha ezért teszünk is. Először nyilván a fejekben kell rendet tenni, kisöpörni a 63 év kommunista, kozmopolita mocskát - már ez sem lesz kis falat.

1991 és 98 közt sokszor jártam keleti szomszédainknál: Lengyelország, Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szerbia, Horvátország, Bulgária: a forint félkeményvalutává vált. Igyekeztek forintra váltani a fizetésüket és azzal fizettek a legkülönfélébb cikkekért - feldolgozott élelmiszerek, gyógyszerek, kisebb részben iparcikkek. Olcsóbb és jobb volt mint a hazai. Hosszútávú megtakarításaikat dollárban és márkában tartották. Erdély tele volt magyar áruval (Ukrajna, Szerbia, Horvátország dettó, Bulgáriában és Szlovákiában kisebb mértékben), ezrével/tízezrével jöttek át dolgozni feketén a magyarokon kívül a románok, szerbek, ukránok is. A SU elhullása utáni pillanatnyi gazdasági és hatalmi vákuumban mi voltunk a jólét és a béke szigete. Játssz el a gondolattal: nincsenek nagyhatalmak - kiütötték egymást, mittudomén. Mára miénk minden elcsatolt területrész, ezenkívül szívélyes dipolmáciai kapcsolatok mindenkivel, új gazdasági munkamegosztás, szárnyaló mezőgazdaság, építőipar, Budapest egy keleteurópai fasiszta államszövetség központja, rajtunk keresztül bonyolódik Horvátország, Szerbia, Románia, Ukrajna és Lengyelország kereskedelmi forgalma, idejárnak tanulni a térség legjobb egyetemeire, itt keresnek maguknak házastársat (ugye Erdélyben ma is az van: normálisabb román igyekszik magyar házastársat találni), itt próbálnak munkát találni. Egy kis keleteurópai únió, magyar központtal, a történelmi határokon belül magyar hatalom, ám már eltűnőben/légiesedőben a határok szomszédainkkal. Munkanélküliség minimális, únión kívüli import/export minimális, őszinteségen, barátságon és jól felfogott érdekeken alapuló kulturális programok, gazdasági vegyesvállalatok. Horvátország tengerparti túristaparadicsom, Magyarország élelmiszer, tudományos és sícentrum Románia tengerparti és síparadicsom, Csehország ipari centrum, Lengyelország ipari és energianövénytermelő, Szerbia megmaradt része ipari nyersanyagellátó és mezőgazdasági termelő, Ukrajna ipari nyersanyag és nehézipar. Lengyel-magyar centrum, lengyel-magyar-román gazdasági túlsúly. Teljes függetlenség, hatalomkoncentráció itthon és nem newyorkban/moszkvában/telavivban/párizsban.

Ez lehetne/lenne egy nagyhatalmaktól nem buzerált Kelet-Európából.

 

Nyugalom, gazdasági fejlődés mind itthon, mind az utódállamokban, továbbá  a kultúrális közeledés, a kölcsönös megértés és türelem a többségi nemzet és a kisebbség kapcsolatában elvezethet a Székelyföld autonómiájához. Erre van példa Európában, a már említett Katalónia, Dél-Tirol, stb. De felhozhatnám Elzasz-Lotharingia példáját is: évszázadokon át puskaporos hordó, gyúanyag,  "Eris almája" volt a németek és a franciák között, ma pedig teljes nyugalomban és egyenjogúságban élnek ott franciák, németek.  

 

Kicsi célt tűzöl ki magad elé. Nem tudom ki mondta: "Ha a kezed kinyújtod a csillagok felé, nem biztos, hogy eléred őket, de biztos, hogy utad végén nem egy marék sár lesz a jutalmad." /nem pontos az idézet/

------

 

"Az meg, hogy egy másik ország (pl. esetünkben Németország) hogy járt az újraegyesüléssel, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy nekünk is ugyanaz lesz a sorsunk."

 

Nem! Nálunk "fáklyásmenet" lenne az új polgártársak befogadása! 

Mert ugye, mi nagyobbak, gazdagabbak, türelmesebbek, áldozatkészebbek, önzetlenebbek  vagyunk a németeknél,  mi boldogan fogadjuk, ha a munkahelyünket elfoglalja egy határontúlról való magyar/ruszin./román..., stb.

 

Lennének problémák. Pl mikor összeköltöztem a feleségemmel, elég durva dolgokat tettünk egymással, a viszályok mindennaposak voltak. Ma ölni tudnánk egymásért, véd- és dacszövetség a világ ellen. Ha kell hazudunk egymásért, ha kell egészen_messzire! elmegyünk - volt már rá pár példa. Persze, lennének nehézségek, ám cserébe nyernénk egy nagyobb, stabilabb, boldogabb, rendkívül jó adottságokkal rendelkező országot mind gazdasági, mind társadalmi szempontból. Kelet-Európa Svájca.

 

Te a beletörődés és seggnyalás politikája mellett érvelsz. Ez a politika biztosan nem vezet sehová, mint azt 63 év tapasztalata mutatja.