Namost az a tény, hogy az ősmagyarok nem birtak ellenállni Etelközben az elképesztő méretű besenyő katonai nyomásnak, az is azt bizonyítja, hogy viszonylag kevesen voltak, katonai potenciáljuk korlátozott volt.

A vezéreik azért döntöttek a Pannon-medencébe való benyomulás mellett, hogy elkerüljék a teljes megsemmisülést, ami a besenyőktől várt volna rájuk.

Árpád és a többi vezértársa rátermettségének köszönhető csak, hogy ez a visszavonulás nem csapott át fejveszett menekülésbe, hanem viszonylag rendezetten keltek át a Kárpátok-hágóin.

A Vereckei-hágón és az Al-Dunánáál 894-895-ben beözönlő turkoid nomád-félnomád nép lélekszáma és katonai potenciálja azonan valószínűleg kicsi volt ahhoz, hogy egymaga uralma alá vonja és benépesítse az egész medencét, ezért szövetségre kellett lépniük az itt élő avarokkal és a szlávok egy réstzével is.

Ekkoriban kerülhettek be a szupersztrátum-jelleget nmuató szláv szavak a magyar nyelvbe, pl. király, nádor,  pap stbb.