Nem vagyok húrfizikus, tőlem ezeket hiába kérdezed. A net tele van angol leírással. A net többet el tud neked mondani, csak ,meg kell tanulni kérdezni tőle.

Ami engem igazán érdekel az a két réses kisérlet.
A húrosok ezt az extradimenziókkal próbálják megmagyarázni, de ez nekem nagyon erőltetettnek túnik. Bár lehet hogy igazuk van. A Planck-méretűre összeugrott húr mindenesetre ugyanolyan pontszerű, mint a kvantummechanika részecskéi, nem tudnak két résen átmenni, főleg nem tudják az összes lehetséges utat bejárni.

Az általam itt lentebb leírt verzióban a részecske ismét pontszerű, nem feltétlenül kell rezegnie. /bár néhány rezonancia-feltételhez erre majd szüksége lesz/. Ami rezeg az a tér, vagy téridő, minden irányból ugyanolyan hullámhosszú rezgések egy állóhullámteret alakítanak ki. Ez valahogy úgy hullámzik, mint a hagyományos elektromágneses tér, de mégsem az. Ez még nem a részecske hullámfüggvénye és nem is az anyaghullám, hanem ezeknek alapja.
Ha egy pontszerű elektron mozog ebben, akkor akkor a lentebb felrajzolt vibraciót 'látja' a részecske az állóhullámok helyett. Valójában ő ezt nem is látja, csak meg egyenesen, és a tér görbülete miatt ez az egyenes a hullámfüggvényét kitöltő pálya lesz. Tehát nem egy elektromos erő mozgatja, hanem egy tehetetlenségi erő, olyasmi, mint a gravitáció.
Itt semmiféle extradimenzió nincs, de lehet, hogy a teljes matematikai leírásához bejön néhány.
Ha elkapjuk a pontszerű elektront, az a hullámfüggvényen belül lesz megtalálható, tehát a vibráció burkológörbéje a részecske megtalálhatósági valószínűségét adja. Ennek a burkológörbének a hullámhossza a v sebességű részecskéhez rendelhető deBrogli- hullámhossz. /vagy a kétszerese ha keskeny hullámcsomagról van szó/.
Az állóhullámokat a részecske Compton-hullámhosszának megfelelő fénysebességű rezgés alakítja ki.
A részecske csak az egyik résen megy át, csak egy pályája van, az időben sem halad visszafele.
Ami bejárja a berendezést, az a téridő hullámai. /a gravitációs hullámok?? Akkor ismét Einstein fog győzni/