"Ha a világegyetemben csak egyetlen ilyen pár lenne, akkor egy idő után elvesztenék az energiájukat, és egymásba zuhannának. De tegyük fel, hogy a tér tele van ilyen elektron-pozitron oszcillátorokkal. Ebben az esetben a veszteséget a többi rezonátor pótolja, ami miatt maradhat egy stabil állapotban minden oszcillátor. Az állóhullámot a teret kitöltő azonos frekvenciával rezgő oszcillátorok hozzák létre."
Régebben,azt hittem,hogy a hidrogénatom állhat protonból és körülötte keringő elektronból,csak az elektron centripetális gyorsulása miatti sugárzás veszeteséget sugárzáselnyeléssel kompenzálják,és ekkor egy stabil dinamikus egyensúlyban levő atomot kapnánk.Ha lokálisan megbomlik valahol egy pillanatban ez az egyensúly,akkor az elektron beesik a protnba,ami számomra azt mondta,hogy igazolva van,hogy van valamekkkora valószínűsége annak,hogy az elektron a proton közvetlen közelében tartozkodik(erre a valószínűségre szükség van a K-befogásos béta bomlás elméleténél).Ez alalpján építettem egy egyelektronos atomokra igaz törésmutatóelméletet.csak e szerint a kék fény kevésbé törne meg mint a fény,ami a tapasztalat ellen szólt.Ezt kisérleti bizonyítékként tartottam a Bohr-modellnek a dugárzási egyensúllyal való stabilizálása ellen.Azóta csak a Schrödinger-Heisenberg elektronfelhős modelljében hiszek.
Részlet a páyázatból:
"Az anyagok abszolút törésmutatójának atomfizikai meghatározása
A fény a mérések tanúsága szerint minden olyan anyagban,amelyen át tud hatolni más-más sebességgel terjed.De ez csak látszólagos sebesség,mert a fény minden esetben a vákuumbeli sebességgel terjed.Az ettől való eltérést az okozza,hogy a közeg részecskéi között ugyanezzel a sebességgel halad,de amikor részecskével ütközik akkor gerjeszti azt,és ez időt vesz igénybe.Végülis a fény átlagsebességét tudjuk mérni,de a fotonok sebessége mindvégig ugyanakkora.Ezt támasztja alá az,hogy a sebességváltozást csak hullámhosszváltozás követ,de a fény frekvenciája minden anyagban ugyanakkora,és a fotonok energiája a frekvenciától függ,ezért a fény energiája is minden közegben állandó.Emellett valójában a fény hullámhossza sem változhat meg.
delta(v)=delta(lambda)f
delta(v)=c-c'
delta(lambda)=lambda-lambda'
Kiválaszthatunk egy d úthosszt,amelyen belül az anyag részecskéiből egy vagy egy részecske sem jut.
Az első esetben a fotonnak T+t időre van szüksége.Ebből t az az idő,amely alatt a fény a vákkumban a d útat megteszi,T pedig a részecske gerjesztési ideje.A másoik esetben a fény a d útat csak t idő alatt teszi meg.Ezeknek a segítségével fel lehet írni a törésmutatót:
c'=d/(T+t)
c=d/t
n=c/c'=d/t/d/(t+T)=(T+t)/t=1+T/t
A d út az a legkisebb úthossz ahol törésmutató fogalma érvényes.A törésmutató arányszám,ezért nem függ az anyag tömegétől.
A fény amikor behatol egy elektronos atomi rendszerbe akkor energiája az elektron energiájává alakul,és az elektron az alapállapotú pályáról,amelyen v1 sebességgel mozgott,egy nagyobb energiájú pályára tér,ahol v2 sebességgel keringhet.Itt tau ideig kering,ezt az állapotot a Bohr-modell pontatlansága miatt nem lehet számításba venni.Aztán erről a pályáról az elektron visszaesik az alapállapotú pályára,miközben visszanyeri egy vagy több lépésben az energiáját úgy,hogy ezeket fotonként kisugározza.Az elektron miközben pályáját változtatja,idő telik el T=2s.A Bohr.modell szerint ez a gerjesztési idő a valóságban T+tau.T*=T+tau.Így a Bohr-modell pontatlansága:
éta=T/T*=2s/(2s+tau).
Az elektron átlagsebessége a következő:
<v>=2(r2-r1)/T
Az elektron úgy mozog,mintha az elektron egyenes vonalú egyenletes sebességgel mozogna;az elő esetben v1, a második esetben v2 sebességgel.
Mivel nem számít bele az az eset,amikor az elektron a magasabb energiájú pályán kering,ezért az elektron átlagsebessége egyenlő a két energiaszintekhez tartozó sebességek harmonikus közepével
<v>=2/(1/v1+1/v2)=2(r2-r1)/T
1/v1+1/v2=T/(r2-r1)=(v2+v1)/v1v2
v=(2pikZe2)/nh
r=n2h2/4pi2kZe2m
v1==2pikZe2/n1h
v2=2pikZe2/n2h
r1=n12h2/4pi2kZe2m
r2=n22h2/4pi2kZe2m
(r2-r1)=(n22-n12)h2/(4pi2kZe2m)
T=(r2-r1)(v1+v2)/(v1v2)=(n22-n12)(n2+n1)/(8pi3k3Z3e4m)
epszilon=(n22-n12)(n2+n1)=(n2-n1)(n2+n1)(n2+n1)=(n2-n1)(n2+n1)2
Felismerhető a képletben a Rydberg-állandó:
R=(2pi2k2e4m)/h3
1/R=h3/(2pi2k2e4m)
T=epszilon/(hR4pi kZ3)
T=t(n-1)=d(n-1)/c
n-1=Tc/d=(epszilon c)/(4 pi Z3 khRd)
n=(epszilon c)/(4pi Z3kRdh)+1 ,n> vagy =1
n={(n2-n1)(n2+n1)2c}/(4pi Z3kRdh) +1
Az r2 a magasabb energiájú pálya sugara,n2 pedig a főkvantumszáma,r1 az alacsonyabb energiájú pálya sugara,n1 pedig a főkvantumszáma.Z a részecske rendszáma,k az elektrosztatikus állandó,m az elektron tömege,ha a Planck állandó,epszilon vagyis az (n2-n1)(n2+n1)2 tag magyarázza a diszperzió jelenségét,vagyis azt,hogy egy anyag törésmutatója függ az általa megtört fény frekvenciájától.Az anyag csak akkor tudja megtörni a fényt,ha az atomban levő elektronnak van két olyan energiaszintje,amelyek közül a nagyobbiknak n2,a kisebbiknek n1 a főkvantumszáma és az energiaszintek különbsége kiadja a foton energiáját.
lim(d tart végtelenhez)n=1
Mivel tökéletes vákuumot csak megközelíteni lehet,de elérni nem ezért egyenlőség nem lesz.Az 1 a törésmutató alsó határértéke.
Ha a vákuum elég ritka n~1.
A d úthossz egyenlő az anyag részecskéinek átlagos szabadúthosszával,ha az egyelektronos atomi rendszerek állapota közel van az ideális gázokéhoz:
d=<l>
<l>=kBT/gyök2 pi a2p
n-1=(epszilon cgyök2pi a2p)/(4pi Z3RkBTh)=(gyök2 c)/(4RkBh) (epszilon a2p)/Z3T
S=(gyök2 c)/(4RkBh)
T az anyag hőmérséklete,p a nyomása,kB a Boltzmann állandó,az "a" pedig a gömb alakú atom átmérője.A képletből kiválaszthatók azok a tagok amelyek mindig állandók és ebből kiszámítható az S.
(n-1)=(S epszilon a2p)/(Z3T)
E képletből látszik,hogy a törésmutató függ a közeg állapotjelzőitől,a nyomással egyesen a hőmérséklettel fordítottan arányos az (n-1).A részecskék méretétől,rendszámától,és a fény frekvenciájától is függ.Ez az összefüggés homogén közegekre érvényes,melyek részecskéi egyelektoronos rendszerek.
a=Z2aH,ebből a2=Z4aH2
(n-1)=(S epszilon Z4aH2p)/(Z3T)=(S epszilon aH2Zp)/T
ahol aH a hidrogénatom átmérője.
Ha T=273,15 K,p=1,01325 105 Pa=1 atmoszféra
normálállapot
n1=1,n2=2 Lymann-sorozat(ultraibolya) akkor az egyelektronos részecskék törésmutatója:nH kiszámítható a képletből.
(nHe+-1)=2(nH-1)
(nLi2+-1)=3(nH-1)
(nBe3+-1)=4(nH-1)
epszilon=(n2-n1)(n2+n1)2=9
fény frekvenciája:
f=RZ2(1/n12-1/n22)
fH=3289 billió Hz
fHe+=4fH
fLi2+=9fH
fBe3+=16fH
Ha n1'=2 n2'=3 Balmer-sorozat(látható fény):
epszilon'=(n2'-n1')(n2'+n1')2=25
epszilon'/epszilon=25/9,ebből epszilon'=25/9 epszilon
(n'He+-1)=2(n'H-1)
(n'Li2+-1)=3(n'H-1)
(n'Be3+-1)=4(n'H-1)
(n'H-1)=25/9 (nH-1)
(n'He+-1)=25/9(nHe+-1)=50/9(nH-1)
(n'Li2+-1)=25/9(nLi2+-1)=75/9(nH-1)
(n'Be3+-1)=25/9/nBe3+-1)=100/9(nH-1)
f=RZ2(1/n12-1/n22)=RZ2(1-1/4)=3/4RZ2
f'=RZ2(1/n'12-1/n'22)=RZ2(1/4-1/9)=5/36 RZ2
f/f'=(3/4RZ2)/(5/36RZ2)=108/20=27/5,ebből f'=5/27 f
f'H=5/27fH
f'He+=5/27fHe+=20/27fH
f'Li2+=5/27fLi2+=45/27fH
f'Be3+=5/27 fBe3+=80/27fH
a látható fény frekvenciája:370 billió Hz-810 billió Hz
ebből látszik,ha egy adott közegben eltérő frekvenciájú fénysugár halad át,akkor a kisebb frekvenciához nagyobb törésmutató tartozik,ezért ez jobban eltérül.Eszerint a prizmán áthaladó napfényben a vörös színű fénysugár jobban elétrül,mint a kék.Et ellentmondás,mert a valóságban a kék színű fény térül el jobban,mint a vörös színű."
Vagyis az elmélet nem függ össze a tapsztalattal,bebizonyítja saját maga hibáját.A Bohr-modell eszerint nem csak amiatt nem lehet igaz,mert a körpályán keringő elektron centripetális gyorsulása miatt sugároz,és beesne az atommagba,hanem azért sem mert a diszperzióra a vörös fény erősebb eltérülését jósolja.Míg a Maxwell-egynletekből származó törésmutató képlet(ami az elektromágneses hullámoknak atomi oszcillátorokra hatását írja le) szerint a tapasztalattal összhangban a kék fény vörösnél erősebb elhajlását jósolja meg a prizmában.Vagyis atomoknál egyáltalán nem alkalmazható a Bohr-modell pontmechanikai bolygómozgásos leírása.Még ha a születne olyan Bohr-modell változat,ami a páyák sugárzásának a kérdését megoldaná,az is elvérezne a törésmutató miatti téves jóslása miatt.Egyedül a kvantummechanikai atomi leírás lehet pontos.
A pozitron-elektron oszcillátorok olyan gömbhullámoka,mint a hidrogénatom szférikus,dália,propeller alakú pályái.Csak ezek a gömbhullámok az elektron a pozitron közös (összefonódott) anyaghullámából(vagyis valószínűségi) áll.
