Ebben lehet valami, de te arról beszélsz, hogy a fantasy-nek is megvannak az "íratlan szabályai". Amit az olvasó elvár, hogy a fantasy világon belül legyen hihető és elfogadható, ezek a szabályok azonban szerintem is lazábban kezelhetők mint egy tudományos fantasztikumban. Pld a SW-ban az Erő használata belefér, tulképp télleg erre épül az egész ez a maximális "varázslat", legalábbis a Episode IV-ben ez volt mindennek a csúcsa. Emlékeztek, ahogy Luke gyakorol Obi-wan-al a Falconban lézerkarddal és leeresztett rostéllyal egy kis repülő robotgömb ellen? Valahogy azt éreztem, hogy ez "hihető". Aztán emlékeztek arra, amikor talán az Ep II-ben a fiatal Anakin és Obi Wan kiugrik az ablakon zuhan több száz métert pont elkap egy arra száguldó valami űrsiklót, aztán kiugrik meg visszaszáll stb. Ez olyan fokú baromság, hogy hiteltelenné tette az egészet és sikerült az ilyenekkel lerombolni az egész kultuszt. Nálam egyébként hasonló a Terminator is, ahol az első rész teljesen hihető volt, amennyiben az időutazás részt elfogadjuk, hiszen a Terminator elképzelhető valami volt, láttuk megsérülni, leamortizálódni és még el is pusztulni. A T2-ben a folyékony fém már baromság volt, pláne hogy nem csak fémet utánzott, hanem pld a rendőrruhát is (?). Filmtechnikailag tökéletes, mégis engem már zavart hogy baromság. Nagyon érzékeny vagyok és nagyon vékony a határ ezekben a műfajokban, hogy a hihetőt és a baromságot ne keverjék össze.
A scifiben sokkal tudományosabbnak és racionalistábbnak kell lenni, mint a fantasyben, mégha utóbbinak is meg vannak a szabályai.