A magas nyugdíj elűz a munkaerőpiacról



Ismét elmúlt egy hét. Úgy, hogy a napok egybefolynak, a munkának pedig sem végét sem igazi értelmét nem látom. Sokszor már azt sem, hogy ennek az egész életen át tartó kínlódásnak egyáltalán mi értelme, amikor az ember mindenhol egyre méltatlanabb körülményekkel találja magát szemben, miközben csúcsminőség az elvárás.
Nem tudom, ki mit tart magas nyugdíjnak, mert a nagy átlagot tekintve ott tartunk, hogy mindkettő csak az egyik hónapról a másikig vegetálásra elég.
Itt volna az ideje, hogy a helyi adottságok, feltételek között teremtett eredeményekhez vezető út elemzésével foglalkozzanak, ne pedig azzal, hogy mi van nyugaton. Azzal, hogy a nemtelen körülmények Magyarországon a munkavállalót 50 éves korára leamortizálják s utána már csak a froclizás megy. Amíg kell vagy pótolhatatlan egy ember, addig megengedheti magának, hogy időnként, amikor elég, beszóljon. Aki nem olyan területen dolgozik, azt az első adandó alkalommal lecserélik, mint egy bábot.