Az igazi az lenne ha azt mondhatnám, hogy az elektron az atom körül azért megy alapállapotában c/137 körüli értékkel, mert ekkor rezonál a sajátfrekvenciája az őt körülvevő tér Doppler-eltolódott és modulálódott frekvenciájával. Sajnálatos módon ekkor már hallgatólag feltettem, hogy az elektron mégsem pontszerű, hanem valahogy rezeg.

A kvantummechanika se fogja tudni elkerülni ezt, fel kell majd adnia a pontszerű elektron képét.


Az anyagnak a fotoeffektusnál fellépő különleges viselkedését a hagyományos fizikával csak nagyon nyakatekerten lehetne kimagyarázni.

Bevezetés az atomfizikába

Ki lehet találni a 7.oldalon levő cáfolatokra valamit?

"Ha van fotoeffektus, akkor a fotoáram a
fénybesugárzást követően általában igen
gyorsan (kb. 10-9 s-on belül) megindul
(ábra). Ez a tapasztalat ellentmondásban van
a klasszikus képpel. Ha ugyanis a beérkező
fény energia-áramsűrűsége Φ, és az a felület
amelyből az elektron begyűjtheti a
fényenergiát Ae, akkor ∆t idő alatt az
elektronra
∆E = ΦAe ∆t
energia esik. Ebből az összefüggésből következik: ahhoz, hogy egy elektronon a
kilépéséhez szükséges W0 energia összegyűljön legalább
W
∆t = 0
ΦAe
idő szükséges. A kísérletek során általában használt fémek és fényforrások esetén
a szereplő mennyiségek nagyságrendje: W0 ≈
10-19 J, Φ ≈ 10-5 W/m2, Ae ≈ 10-19 m2, amiből
∆t ≈ 105 s ≈ 28 óra, szemben a tapasztalt 10-9
s-mal.
"

Erre még lehetne azt mondani, hogy az egész fémfelület nyeli el az energiát, és ekkor pár negyzetmilliméteres felületen levő atomok számával már ellensúlyozni lehetne az elnyelődés idejét. De azt már nem lehetne megmagyarázni, hogy az energia az egész felületről miként jut el egyetlen atomhoz.

A kilépő elektron energiájának a foton frekvenciájátóli függését pedig sehogyan nem lehet a hagyonányos fizikán belül értelmezni. Ugyan ez mondható el az energia amplitudó-függetlenségéről is.