sziasztok pupákok!

hát úgy volt ez, hogy akartam jelezni mindőtöknek, aztán rájöttem, hogy: jééééééé, hisz nekünk van egy fórumunk és ez a felület pont alkalmas erre a feladatra :D

szoval úgy gondoltam, teszek még egy (remélhetőleg sikeres) próbálkozást, h felvirágoztassam a mi kis hodof-unkat :)

szoval bevágok egy bővített levelet, amit tegnap megírtam, someone jobban, someone kevésbé updated, de ha valami nem tiszta, vagy más részletekre bővebben kíváncsiak vagytok, akkor örömmel leírom majd azokat is.

naszoval az alapszitu:

nem bántam meg, h átmentem a károlira, bár az ismeretlenből fakadóan nem volt stresszmentes a vizsgaidőszak (de hát ne legyünk utópikusak, ehe), sokkal nyugodtabb voltam, h tiszta lappal indíthatok.
egy pp szigorlatot halasztottam cv-re, de még gondolkozok, h egyáltalán felvegyem-e, mert itt a cv időpontját a tanszékek döntik el, és vagy a két vizsgaidőszak között van (mint a pázmányon), vagy pedig a nyári vizsgaidőszakban veheted fel vizsgaként. namármost nekem a nyári vizsgaidőszakban, ha jól számoltam 14 vizsgám lesz, nem biztos, h megtoldanám még ezzel a szigorlattal (ami a nemperes eljárásokkal együtt tényleg nagy anyag, meg szigorúan is veszik), főleg, h nem épül rá semmi. szoval kicsit patt helyzet, mert a vizsga időpontja majd csak azután dől el, ha bejelentkeztél vizsgakurzusra. nade igyekszem jó döntést hozni ám :)

otthon a vizsgaidőszak ellenére is nagyon jól éreztem magam, a biztonságérzet, meg hogy nem vagyok egyedül a világban... és ez főleg nektek köszönhető ám!
mostanra tudom ezeket a dolgokat rendesen értékelni és a saját helyükön kezelni, úgy érzem. anno nyáron ugye azért jöttem vissza, mert éreztem, h még van dolgom itt, nem aknáztam ki mindent... hát mostanra ez az érzés elmúlt, de ettől függetlenül be kell fejeznem azokat a dolgokat, amikbe szeptemberben belekezdtem. az az igazság, nem volt különösebben katarktikus élmény visszajönni... se nem túl jó, se nem túl rossz, most ez a megszokott, ez van, ezt kell csinálnom. persze ott van a tudat, h ha nagy krízis áll elő, akkor akármikor hazamehetek, oda, ahol biztos, h jó, és ez nagyon megnyugtató érzés!

a lakótársi felosztás ősz óta eléggé átalakult: marianne és renata elköltöztek (marianne azért, mert szakítottak alfonso-val, renata pedig babát vár és nyilván ennél egészségesebb környezetet akart a kicsinek). maradtunk: alfonso, balta, roberto, én, és jött egy magyar lány, juci. lehet ismeritek, pázmányos, szőke. na hát szerintem ha nem így hoz össze minket az élet, mi két szót sem váltottunk volna egymással... viszont dumálgattam vele a napokban és jófej, normális értékrenddel bíró csajnak tűnik, aki még bulizni is tud, szoval nem igazán kívánhattam volna nála jobbat.

robertoval nagyon viharosan alakultak a dolgaink az otthon tartózkodásom utolsó heteiben, én konkrétan olyan depresszióba estem, mint tínédzser koromban, de ez annyira képlékeny sztori, hogy inkább nem részletezném. tulajdonképpen úgy jöttem vissza, hogy 'legalább meglegyen a lehetőségünk szemtől szemben, értelmes ember módjára szakítani'.

ami még nyomott azon, h rossz volt eljönni otthonról, az az volt, h úgy éreztem, h az itteni életem egyik színtere sem működik igazán. a robertósat fentebb említettem; a melóhellyel azért voltak kétségeim, mert ősszel úgy gondolom önhibámon kívül sok szart kaptam. a konkrét kiváltó ok az volt, h a főnök igaz, h jóváhagyta még nyáron, h hazamenjek a vizsgaidőszakra, de amíg távol voltam ezt úgy felfújta magában, h pikkelni kezdett rám és ha mindent jól csináltam is keresett valamit amibe beleköthetett és ami alapján cseszegethetett. ezt a dolgot később sikerült vele áthidalnom, de feldolgozni nyilván más dolog, meg persze bennem volt a de ja vu - szerű félsz, hogy ez megismétlődik. (ori látta, h akkor hogy s mint mentek a dolgok, tényleg nem arról volt szó, h én érzékeny kislányként hisztizek, hanem szörnyen gonosz és övön aluli módon baszogatott a főnök)
-> nem akarom elkiabálni, de már két shiftem volt azóta, és úgy tűnik nem fordult ki újra magából, ezért jó volt újra csapolni, ehehe. bár az igaz, h mivel a pub nem megy jól mostanság, tőle függetlenül kevés órát kapok, ami a fizetésem szempontjából ijesztő és szomorú is egyben. lehet, h próbálok majd egy másik part time melót találni, ma körbe is nézek a városban, h vannak-e üresedések.

a baráti szál meg amiatt volt csalódás, mert ugye nekem marianne volt az első emberem itt ilyen téren, ő viszont mióta fofo-val szakítottak valahogy csak és kizárólag rajtam élte ki az ignoranciáját. ez alatt azt értem, h a fiúkkal 'maradjunk barátok' címen viszonylag sokat foglalkozott, engem meg egyenesen leszart. ami azért volt sokkoló, mert úgy gondoltam, h a közöttünk lévő dolog ennél többet ér. a mai napig nem értem amúgy a viselkedését, de mióta visszajöttem, nyit felém. és hát értitek: nem harag volt bennem felé, inkább olyan szomorúság félét éreztem vele kapcsolatban. és hát ha egyszer megszeretünk valakit, szimplán elvek miatt képtelenség a szőnyeg alá söpörni...

na és a történések az utóbbi napokban:

összességében minden oké, zajlanak a dolgok. vasárnap csajbuliban voltam (marianne, a barátnője + az új lakótárs csaj), hát kérlem alássan iszonyat csúnya módon berúgtunk, ami most az egyszer tényleg nem az én hibám volt, ugyanis a lányok (marianne) most jött rá, h alkesz lesz és úgy ittunk, mint a 15 évesek, akik először találkoznak alkohollal. sajnálom amúgy ezt a lányt, nagyon össze van zavarodva szegény. önzők a nők, ő meg akaratlanul is el volt kényeztetve, hisz kikapta a perfect boyfriend-et... furcsa elvárásai vannak/lennének, talán mostanra kezd neki leesni, h mit veszített. persze, meg is értem, hisz én is voltam ilyen szituban anno. szeretnék neki segíteni, kérdés, h hagyja-e, szeretném megérteni az ő nézőpontját, de arra hivatkozva, h 'ne rontsuk el a hangulatot', nem beszéltünk róla. hát csak szeretem én őt. a tavalyi évben kulcsfigura volt a itteni kis életemben, és igen, csúnyán viselkedett velem, de nem tudok rá haragudni és szeretnék mellette lenni. ha van rá igénye. ha nincs, hát akkor csak sajnálni tudom és hagyom főni a saját levében szegényt.

hétfő reggel renata megszült, megérkezett a kis paola (a.k.a she bongo)... hát hát hát... egyszerűen számomra ez varázslatos. az, h láttam valakit napról napra növekedni és most meg látni az eredményt.hétfőn meló előtt be is mentem meglátogatni őket a kórházba... az a pillanat, amikor megláttam renatat a babával a kezében... komolyan mondom, én még nem éreztem ilyet! az egy dolog, h renata is megéri a pénzét, de hát erről az a csöpp kis ember abszolút nem tehet... őszintén remélem, h jó élete lesz és renata körül is minél hamarabb elrendeződnek a dolgok. az apuka, ha minden igaz hamarosan kap vízumot a uk-be, tényleg remélem, h minden a lehető legnagyobb rendben lesz velük.
amúgy nem tudom, körülöttem ezelőtt még nem szült senki nagyon közeli emberke, főleg olyan nem, akinek a terhességét ennyire nyomon tudtam volna követni, de hát ááááá... életemben most használtam angolul az wonderful szót úgy, h igazán értelmet nyert! maga az, hogy egy nem egészen 1 napos babát látsz testközelből... áááááá. rettentő durva. meg azóta voltunk már 'háznál is', ehehe... kurva vicces, hogy ezek az olaszok basszus... amikor egy 1 napos gyerket próbálnak elaltatni, vagy abbahagyatni vele a sírást... úgy ciccegnek, mint egy kutyának :D :D :D
képzeljétek el a szitut, hogy a gyerek ordít már 20 perce, mamma már full ideg, a két melák cicceg, én meg próbálom visszafojtani a röhögést. persze ilyenkor suttognak... ami náluk olyan hanghordozás, mint normális embereknél a hangos beszéd. :D
ja, az egyik bnőm vetett fel egy nagyon vicces kérdést: hogy oké, hogy mi turmixult zöldségeket adunk a bébiknek, de az olaszok turmixolt pastát meg pizzát? :D :D ígérem kiderítem az elkövetkező hónapokban :D

ami engem és a huligánt illeti... hát... nem igazán tudok nyilatkozni a dologról. egyedül azt érzem, h bennem valami megváltozott. jól vagyok, és szeretem, de nem úgy. kérdés, h ez a másféle szeretet jobb-e vagy rosszabb. hihetetlen mennyiségű energiával töltöttetek fel, amikor otthon voltam, és persze az ő viselkedése sem múlt el bennem nyomtalanul. más vagyok. sokkal magabiztosabb, és nem az a görcsösen ragaszkodó valami, ami azelőtt voltam. ezt a fiú is érzi és talán kicsit meg is van ijedve, más részről viszont tetszik neki. nem veszem már magamra a hülyeségeit, nem fájnak, nem forgok rajtuk. és őt is máshogy látom, semmiképp sem úgy, mint a 'nagy, mindenható férfit' az életemben, akinek egy rossz reakciójától kikészülök vagy összeomlok.
szeretem, ez nem kérdés. de nem úgy, mint mielőtt eljöttem. talán jobb így, mert kevésbé fájnak a dolgok és a jóknak meg változatlanul tudok örülni vele kapcsolatban. az is lehet, h tényleg kezdek kiszeretni belőle. nem tudom, nem is akarok ezen gondolkozni, majd megérzem, ahogy telnek az események. egy biztos: nem akarok visszaesni abba a görcsösen ragaszkodó állapotba, amiben korábban voltam! most jól érzem magam, nem fáj semmi. most tényleg jó.
próbáltuk megbeszélni a dolgokat, de annak, h mi történt, meg miket vágtunk egymáshoz, egyikőnk sem érezte értelmét feszegetni, hiszen azt msn-en már százszor átbeszéltük. azon volt a hangsúly, hogy mit akarunk. és lám-lám (orinak volt persze igaza, de hát elborult fejjel nem tudtam tisztán látni, elismerem) mily' meglepő: mindketten akarjuk a másikat. nem is ezzel van persze a gond, hanem h ezt mennyire vagyunk képesek gyakorlatban is működőképessé tenni. na hát erről beszéltünk mi. az viszont már kérdés, hogy ő ezt mennyire gondolta komolyan és mit tud majd érte tenni. így inkább a tettek, meg az egymáshoz való viszonyulás amire figyelni próbálok és ez volt az árulkodó mióta itthon vagyok. és ahogy korábban leírtam, az enyém más. és ő pedig az én viselkedésem miatt reagál máshogy talán. látja, h nem hisztizek, meg nem sértődősködök (mert kb. hidegen hagy), de anélkül, h akármit reagálnék, érzi, ha nem úgy viselkedett, ahogy alapvetően elvárnám és rögtön korrigál. (persze nem kell itt nagy dolgokra gondolni, csak nyilván kétes helyzetben apró dolgok is ki tudják borítani a bilit.)
4 nap nem a világ, de arra pont elég, h leromboljon egy világot. nem rombolta le, csak erősítette. soksok kis apróságoból tevődik ez össze, de eddig megvan az összhang. persze ettől függetlenül lehet itt még akármi.
amúgy meg tényleg nem tudom. persze én mindig mindent ösztönösen csináltam korábban is ebben a kapcsolatban, de a mostani fejemmel még jobban rájöttem, hogy nem szabad a másik felet elkényelmesíteni. és úgy gondolom, h azzal, h vitáztam vele, igenis elkényelmesítettem tudat alatt, mert az jött le neki, h mennyire ragaszkodom hozzá. mostanra viszont azt érzem, h látom őt a saját valójában és ő is lát engem. és ami a legfontosabb: azt az oldalamat látja, amit én is szeretek magamban. és korábban pont ennek hiányával volt a problémám.
tegnap este meló közben pont az villant át az agyamon, hogy már elég ideje visszatértem ahhoz, h ehettem volna egy jó pastát. de hát persze, persze, nincs ezzel semmi probléma, h kimaradt a dolog, hisz minden este volt valami más: babalátogatás, meg főként meló. erre most kapom az sms-t, hogy vegyek már gnocchi-t, ha tudok, mert főzne végre nekem valami jót. szoval érzi ez a lény, h mi van, úgy vélem. én meg mosolygok. és persze eszek egy jót, nehogy véletlenül fogyjak még egy kicsit :D

a házban amúgy az új lakótársi felosztás miatt elég kényelmes pozícióban vagyok, hisz nyilván a női jelenlét fontos, és én maradtam az egyedüli nőnemű, aki korábban is jelen volt a többiek életében. persze az nem azt jelenti, h örülök, h a többiek elköltöztek, meg, hogy jucit el akarnám nyomni, sőt!

szoval összegezve annyit mondanék (ez végülis hasznos, mert elég az első meg az utolsó bekezdését elolvasni a hozzászólásomnak :D), hogy minden téren jobban áll a helyzet, mint amire a visszajövetel előtt számítottam.

és veletek mi újság drágáim?

danikám, sajnálom, h keveset tudtunk találkozni, és hogy nem tudtam személyesen gratulálni a diploma osztón, remélem azért hallok rólad!

feri drága, hogy s mint? nagyon ügyesen lenyomtad a vizsgaidőszakot, le a kalappal! remélem élvezed a megérdemelt pihit és van időd kiengedni, gondoljatok rám, ha együtt isztok pls, számomra egy olyan igazi estéhez semmi nem ér fel!
ugye az komoly, h jöttök dundiba? mikor tervezitek? én tényleg nagyon szeretném, ha hozzánk jönnétek, meg is sértődnék, ha nem így lenne, ehe. de tényleg, hát milyen már, na... nem csabit akarom lehúzni, de azért magamat csak közelebbi barátnak tartom. a magyar és a skót számom is él amúgy, mindkettőn el tudtok érni, le kellene egyeztetni, ezt a dolgot! :)

orsikám, gyönyörű, piercinges, dr barátnőm! jól vagy drágaság? hogy alakult utána a péntek este? nagyon jó volt együtt lenni, és remélem, h te is jól érezted magad! mi a szitu azóta? kevin? hogy áll a helyzet, mentek végül londonba? mert titeket meg szeretnélek meglátogatni, főleg, h kevinről mindig lemaradtam az utóbbi időben. meg hát amúgy is, ha olyan közel lennétek, such a shame lenne, ha nem látogatnátok el a fiúk által szervezett gig-re!

és végül, de nem utolsó sorban az én egyetlen sejttagom hogy van? el sem tudom mondani, mennyire örülök, h meglett a kerjog, azóta is ezen flashelek, hogy van igazság egyszer az életben, basszus! majd ha van időd, írd már le annak a körülményeit, mert nagyon kíváncsi vagyok! gondolom a család is mennyire örült, ooooh. ja amúgy tudod, mi a durva? tök gáz, h öcsivel én már lassan két éve nem találkoztam :(
a fiúval volt valami kontakt azóta? voltál tegnap a moriban? tegnap meló közben rámhajtott egy leszbikus nő, és azon gondolkoztam, h mennyivel jobb is a pult másik oldalán fejtegetni az élet nagy dolgait, mint a vendégek hülye dumáját hallgatni munka közben :))))))

ugye írtok drágáim? ne hagyjatok info nélkül, mert máris nagyon hiányoztok! én is ígérem, jelentkezem olyan sűrűn, ahogy tudok, jó? csak ha nincs reakció, akkor nincs kedve írni az ember jányának... az nem szép dolog ám :)

szeretlek titeket, vigyázzatok magatokra!