Én bennem a Kálvin téri (pláne, hogy közel lakom hozzá és sokszor fordulok meg ott) építészeti elqrás óta egy világ halt meg bennem egy picit. :o( Nagyon nem is mélyedek el benne. Csak a pusztulást és pusztítást tudom realizálni magamban ilyen témákban.

Ilyenkor aztán előveszem mamám rámhagyományozott elképesztő méretű és színvonalú képeslap gyűjteményét (döntően a háború elöttről), és az igazi Kálvin teret azok nézésében igyekszem megélni.