Iricc, 

hehe...mi csak az udvarig kísérhetjük a gyereket, onnan az osztálytanító viszi őket fel és ez már az első naptól így megy....a waldorfban..:-)))

Hát tényleg eléggé W-alkatú :-)) a gyereked, kábé az ilyenekre van szabva a módszer. Vekerdynek meg tök igaza van, csak az a bibi, hogy a jó tanítónénik is néha megtörnek a az iskolai teljesítményelvárások súlya alatt, illetve eltávoznak az iskolából, illetve mostanában divat lett az első két év után lecserélni őket, illetve ha mégis minden klappol, akkor is véget ér az alsó tagozat és jön az ötödik...nem könnyű

Leordec,

természetesen megkérdeztem és nagyon szívesen menne Waldorfba (eleve oda akart járni, ahova a nővére, csak a munkaterveim miatt ez technikailag megoldhatatlan lett volna hosszú távon).  Mondom ismeri az óvónőt, a gyerekek egy részét, csak éppen szereti az itteni társait is. Mondjuk kizárólagos kötődése, igazi barátja még nincsen, úgyhogy legalább ez nem szól ellene. Az hogy az udvar hiánya mellett is szereti az oviját nem azt jelenti, hogy nem egy udvari gyerek, sőt , nagyon szeret homokozni és csúszdázni, csak éppen nagyon szereti a közösséget, úgyhogy egy liftben is boldog lenne, ha játszhatna a gyerekekkel. Ő az a félig tele típus, szinte bármiben megtalálja az örömet. (De még ha nem is szeretné az udvart, akkor is kellene neki,  a csokit is imádják a kölkök, attól még sem egészségesebb a gyümölcsnél :-)) Szerintem nem a gyerekek és az óvónők kedvéhez kellene igazodni ebben, hanem a egészséges nevelkedést biztosító normákhoz, amik nálunk jogszabályban vannak rögzítve, például a közoktatási törvényben, ami kimondja, hogy az óvodásban a gyerekek mozgatását lehetőleg naponta szabad levegőn kell megoldani. Amikor hónapokig (!) nem mennek a szabad levegőre mert nem napsütés, szélcsend és 25 fok van, hanem valamelyik másik évszak, akkor az szerintem a törvény megszegése. )