Nagy szerencsémre az oviban dolgozó logopédus hölgy waldorfos (ez számomra csak most derült ki), a gyerekei is oda járnak.

szerinte a lányom még nem iskolaérett, mégoly nagy megtáltosodása ellenére sem. elhiszem neki, nem csak mert waldorfos, hanem mert tudom, hogy jó szakember, és mert velem ellentétben nem elfogult a gyerekemmel szemben. :-)

ő is azt tanácsolta, hogy inkább oviba írassam át suli előtt egy évet.

 

a megtáltosodás a gyereknek nem különösebben fontos.  élvezi a dícséretet, igazi külső motivált gyerek. de minden anyai elfogultságom mellett is azt kell mondanom, nem való "normál" oktatási rendszerbe. kicsit lassabb, mint a többiek, és nem azért, mert buta lenne, vagy nehézfejű, csak egyszerűen először mindig alaposan megfigyeli a feladatot, a helyzeteket, és mélyen magában elrendezi (születése óta ilyen).

ha a belső emésztési folyamat előtt veszik rá arra, hogy eredményt mutasson fel, akkor ez rendszerint azzal jár, hogy úgy tűnik, semmit sem ért, csak bambul.

ha már megvan az aha-élménye, feldolgozott mindent, akkor viszont tökéletesen megold minden feladatot, helyzetet.

így aztán a nagy átlaghoz képest hol le van maradva, hol a kortársai előtt jár sokkal.

szerencsénk van az óvónénikkel, mert ezt felismerték, elismerik, kivárják.

Az átlagos oktatásban valószínűleg nem lenne erre türelem és kedv, a rohamtempó és a kötött tanterv miatt, hamar bezsebelne szegénykém egy csomó kudarcot, ami elvenné a kedvét minden egyébtől, őt pedig elkönyvelnék lassúnak, nehézfejűnek, vagy esetleg kis zseninek (mikor melyik fázisában kapnák el), és ő egyiknek szintet sem tudná tartósan hozni.

 

bízom benne, hogy a waldorf oktatásban jól tolerálnák az ő egyéni fejlődési útját, ezzel bíztatva és ösztönözve a tanulásban.