Egyetértek, nekünk sem kellett volna belépnünk a háborúba. Rá kellett volna bírni a németeket, hogy számítsanak ránk, mint "semleges" országra, amely iparával és mezőgazdaságával támogatja őket, csak ne szálljanak meg minket.

De mindez valószínüleg akkor sem mentette volna meg attól az országot, hogy hadszíntérré váljék.

Így van. Sajnos közvetlenül a 2. Bécsi Döntés után Románia már ezerrel hangoztatta, hogy az első adandó alkalommal visszahódítja az "ősi román föld"et. Románia a szovjettől való félelmében és a további revíziót megelőzendő egyre szorosabbra fűzte kapcsolatait Németországgal. Mivel a németeknek kellett a román olaj, ezért a közeledést - mint érdekeikkel egyezőt - szívesen fogadták. Keringtek olyan pletykák, hogy a háború után Németország és Románia visszacsinálja a revíziót, ezért a magyar vezetés már 1940-től egy önkéntes licitben találta magát: igyekezzünk minél jobb pontokat szerezni Németországnál, különben elveszlenek a visszaszerzett területek. A külpolitika igyekezett lavírozni: próbálták megőrizni, hangsúlyozni Németországtól való távolságunkat, különállásunkat. Többek közt ennek köszönhető a jugó örökbarátsági szerződés is, Teleki szerint "ablak a nyugatra", szerbek szerint lehetőség és alkalom Jugoszlávia pozíciójának erősítésére. (Bolgárok azonnal le is b.sztak minket, hogy elárultuk a közös revíziót) 1941 dec után már kényszerhelyzet volt, kellett Hitlernek minden erő a keleti frontra, végül a II. Magyar Hadsereg kiküldésében egyeztek meg - bár Hitler vitte volna az egész sereget.

(Azér' megnézném utulient, vizit, stb, hogyan lavíroznának két népes erőszakos cigánycsalád közt vidéken, mikor mindkettő meg akarja kaparintani a másik portáját és időnként közreműködést kérnek tőle. Vajon képes lenne -e egyáltalán megőrizni bármit is a saját telkén?)