Elolvastalak.
Számomra ez kezd túl bonyolulttá válni. Nem tudok hozzászólni, főként nem érdemileg is vitázni a témában.
Csak reménykedek, hogy valahogy csak megoldódik a probléma, hogy talán ennyire nem is óriási, mint ahogy felvázolták...

Sajnos sok jót ezek alapján nem látok, mert én sem tudom elképzelni, hogy az egyén felülkerekedjék önnön érdekein a köz, egy nagyobb átfogó érdek kedvéért.
Biztosan érdemes, sőt szükségszerű odafigyelni erre a témára, de megoldani én biztosan nem fogom tudni. Nyilván a magam módján odafigyelek, de ezt már egy ideje amúgy is teszem, és igyekszem a saját fogyasztásomat csökkenteni, optimálisabbá tenni. A figyelemfelkeltést nagyon fontosnak tartom, de a túlzott mértékű elrettentés nem biztos, hogy célravezető. Az embert még depressziósabbá teszik vele, méginkább az élvezetek felé fog fordulni, és lehet, hogy ezáltal nem ,hogy lassítani, megállítani nem tudja a folyamatot, hanem felgyorsítja...mint az alkoholista, aki egy idő után már kijózanodni sem akar, csak részegen meghalni.

A Titanicos hasonlatodról is az jutott eszembe, amikor a pár együtt akart meghalni a szobájában (Titanic ügyben nem vagyok tájékozott, még a filmnek is csak a reklámját láttam, de azt hiszem volt ilyen rész). Lényeg, hogy az ember egy idő után már nem megmenekülni akar, hanem addig élvezkedni, amíg még él, tudatánál van...

Nekem most épp ez kezd lejönni a dologból...kissé elkeserít, de én hajlamos vagyok a hirtelen hangulatingadozásokra. És magamból kiindulva egy ideig mindig küzdök, de, ha ez hosszabb időn át sikertelen, megunom és akár az ellenkezőjébe csapok át tetteimmel (talán mérgemben, csalódottságomban) és úgy gondolom, hogy az emberek nagyrésze, hasonlóan viselkedik.
Úgyhogy ezzel az elriasztó jövőképpel akár még rontani is lehet a helyzeten....
és épp az ellenkezőjét elérni annak, ami az eredeti cél volt.

Lehet, hogy oltári nagy butaság amit most itt leírtam, de azért érdemes szerintem egy ilyen lehetőségen is elgondolkodni...