Olvasgatván a Káptalanházat, van egy jelenet, mikor Duncan a következőképp fogalmazza meg Murbellának az iránta való viszonyát:

– Odi et amo. Excrucior.
Murbella félkönyökre támaszkodott, és lenézett Idahóra. – Ez milyen nyelven van?
– Egy nagyon régi nyelven, amit valaha Leto miatt tanultam meg.
– Fordítsd le – Ellentmondást nem tűrő hang. A régi Tisztelet Matrónája-énje.
– Gyűlölöm és szeretem. És gyötrődöm.
– Tényleg gyűlölsz? – Hitetlenkedik.
– Az kötődik így meg, amit gyűlölök, nem az énem feletti uralom.
– Itthagynál, ha lehetne?
– Azt akarom, hogy a döntés pillanatról pillanatra újra felmerüljön. Irányítani akarom.
– Ez olyan játék, ahol az egyik darabot nem lehet mozgatni."

Utána néztem, ez egy latin idézet, Catullus epigrammája:

Odi et amo. Quare id faciam, fortasse requiris? Nescio, sed fieri sentio et excrucior.

Devecseri Gábor fordítása: "Gyűlölök és szeretek. Kérded tán, mért teszem én ezt? Nem tudom, érzem csak: szerteszakít ez a kín."

Szabó Lőrinc fordítása: "Gyűlölök és szeretek. Miért? Nem tudom én se, de érzem
így van ez, és a szívem élve keresztre feszít." [Nekem ez tetszik. :)]

Kerényi Károly fordítása: "Gyűlölök és szeretek. Hogy mért teszem ezt, ugye kérded. Mit tudom én. Így van: érzem és öl e kín."

Hát nem fantasztikus ez az ÍRÓ (csupa nagy betűvel)? Tradicionális utak (szúfizmus, zen buddhizmus, taoizmus, zoroasztriánizmus [ahogy azt lentebb kifejtette Zoroaster]), társadalomtudományok, klasszikus műveltség, és még számtalan dolog, ami le sem írtam?

És ez csak egy újabb rövidke példa volt!!!

Igen, ezt gyalázzák porba az "utódok".