Ezért lehet fontos az első élmény, mert az ember ahhoz fog viszonyítani.
Nekem az etalon anno Carmina Buranaban a régi bakelit lemezem. Az ének hangok ott is nagyon szépek voltak, CD-ben nem is találtam soha megközelítőt sem; úgyhogy végül beletörődtem.
Azt már meséltem, hogy számomra a legfurcsább a Kékrapszódia volt Gershwintől, saját előadásban. Annyira megszoktam akkor már a Bernstein-féle előadást, hogy mikor meghallottam, azt hittem, hogy a fordulatszám miatt más a tempó :)
Sokkal-sokkal gyorsabban adta elő a szerző, az általam ismert változatnál. Hát azt nehezen tudnám úgy megszokni...

Különben biztosan van abban valami, hogy az embereknek a saját tempójuk felpörgött, és mindenben a gyorsat szeretik...minél előbb végezni, túlleni mindenen, minél több dolgot átélni rövid idő alatt....
A filmekkel is már így vagyok. Sokszor nincs türelmem végignézni olyan régi filmeket, amiket pedig annakidején szerettem. A múltkor volt a TV-ben a Franciacsók (nem tudom, ismered-e) Régen kedveltem, kellemesen aranyos film, jó szereposztással.
És azt vettem észre, hogy nincs türelmem végignézni. Már mindenre figyeltem, csak épp a filmre nem tudtam koncentrálni (pedig nem igényel nagy koncentrációt:) ..)