Azt gondolom, bár biztos sokan vitatkoznak velem, hogy annak a hallgatónak jó a "tempóérzéke" aki egy megszeretett tempó után lassabbat is meg gyorsabbat is el tud fogadni a későbbiekben, a mű mélyebb felfogása során. Nemkönnyű: én például nagyon sokszor elbukom ezen a vizsgatípuson.

Azt is gondolom, hogy sokszor (semmiképpen nem mindig!) létezik optimum. A gyorsabbat sokszor kívánjuk felpörgetettségünkben, viszont az élvezet is gyorsabb, rövidebb és kevésbé mélyebb lesz (várhatóan, esélyesen). Szerintem.

Én ezt a tempójú Carmina Buranat szeretem, de hallottam már gyorsabb és szintén nem rossz Carmina Buranat.