Hetesi a szolnokis előadásban szépen levezette, hogy amikor fát tüzelünk el, akkor néhány évtizedes szén-dioxidot küldünk a levegőbe. Amikor kőolajat, akkor az évmilliókkal ezelött indult növényi maradványok szép lassú rothadásával keletkezett trutymót égetjük el gyakorlatilag egy szempillantás (100 év) alatt. Mivel "ingyen" van, nagy energiát ad, sitty-sutty kibányászta az emberiség, és jó nagy százalékban hülyeségre, meg "cucc"-okra elpazarolta. Nincs egyensúly, nincs regenerálódásra/pótlódásra esély ebben a forgatókönyben. A trutymó ról be kell látni, hogy nincs ingyen (nemcsak a kibányászása a költség)

Polczer Miklós számolása szerint a Föld 1 milliárd embert tud úgy eltartani, hogy folyamatosan elvesz az ember a környezetéből ("mindenkinek van biciklije"), a dupláját 2 milliárdot, ha ésszel vesz el (ültet fákat is például). Neki lehet futni a 7 milliárdnak is, pláne ész nélkül, csak esélyesebb egy durvább összeomlás. Nem a szaporodással önmagában van baj, hanem a kezelhetetlen exponencialitásssal.

Csak ismételni tudom magam Polczer Miklós szavaival. Ha egy ember keres napi tiz petákot avval, hogy kézzel kiás egy gödröt és bevet egy gépet a munkát megkönnyítendő, majd úgy keres napi 10 petákot, avval senkinek semmi baja nincs. Ha a géppel 100 petákot keres, akkor a szomszédja is, aki szintén gödörásással keresné meg a kenyerét, ő is akar egy gépet magának és ő is 100 petákot akar majd keresni. És ez azonnal egy exponenciális folyamatot indít be, ami külső erőforrásra van kényszerítve (gépek).

Még egyszerübben lásd a tán ebbe a topikba is belinkelt Hardin cikket: "Közös legelők tragédiája" http://en.wikipedia.org/wiki/Tragedy_of_the_commons
Amíg a faluhatárban szépen mindenkinek a tehene legel, semmi gond sincs, évről-évre kinő a fű, él mindenki mint Marci... Ha valaki kitalálja, hogy ő két tehenet legeltet, merthogy akkor neki dupla teje lesz és az milyen jó, még ő is meg tudja ezt tenni. A szomszéd ezt persze észreveszi és elgondolkodik: tényleg a dupla tej az több, mint az egyszeres tej, és ő is két tehenet visz ki a közös legelőre. Viszont a legelő, mint külső erőforrás véges. Ha mindenkinek két tehene van, fű meg nincs, akkor pusztulnak a tehenek, mint a Hetesi példázatban a rénszarvasok.

Hetesi Zsolt nem a kéynelmet sajnálja az embertől, hanem egy rossz szemléletet kárhoztat éles megfogalmazásban. Nem az fáj neki, hogy az ősember tüzet rakott és ezzel szennyezte a környezetét, hanem az fáj, hogy relatíve olcsón kitermelhető, de a Föld szempontjából roppant drága energiaforrást pikkpakk felélt, és gyakorlatilag értelmetlenül. A tanulmányban szövegesen nagyon szépen leírta, hogy az is egy válasz, hogy még nagyobb erőfeszítéssel, még kifinomultabb technikákkal az okos embereknek sikerül csavarni az energia présen, hogy még több energia csurranjon ki. Csakhogy ez szemléletileg hibás és az igény/felhasználás exponencialitása miatt mindenképpen kell konfrontálódnia a véges világgal.

Ha valaki jobban belegondol csak az itthoni létezésbe: egyre többet dolgozik, egyre hatékonyabban, egyre kevesebb reálbérért, egyre nagyobb adóterhek mellett, egyre kevésbé védhető "terméket" előállítva, egyre drágábban (akár városokat átautózva és "argentin körtét" vásárolva). És a nagy hajtás után egyre kevésbé nézi meg mit vásárol munka után a plázákban a "feleslegből". Ez abszolút természetellenes, amit kizárt, hogy a végtelenségig lehet folytatni.

Az egyházak témában nem értettem a problémát...

Az "új alternatívát" illetően legyen neked igazad, és legyen rá elég idő, közös akarat. Nekem a történelmi tapasztalat, az ember genetikailag kódolt mohósága, valamint egy alapjaiban rossz szemlélet és az időhiány borusabb víziót sejtet.