Volt egyszer a magyar televízióban egy verseny zenei rendezőknek. Ott látszott egy pici a műhelymunkából. Szépen végiglapozták a partitúrát, betervezték hogy mikor mit kell mutatni, egy technikai forgatókönyvet alkottak, majd betervezték a kameraállás helyeket, néha mozgatópályát is építettek. Az "adás" alatt pedig a rendező keverte a kamerák jeleit, szükség esetén utasította az operatőröket.
Amatőr változatban eddig úgy csináltam, hogy igyekeztem jó helyet foglalni magamnak (a nézőtér idejében történő kis mértékű átrendezésével is akár), állvány kamerával oda (általában a nézőtér egyik szélén, a távolságot a magassági viszonyok döntik el, optikai zoom meg van elég), az előadók elé középre pedig megy egy hangfelvevő készülék.
Ha jól ismertem a darabot, akkor tudtam úgy gazdálkodni a kameramozgással, hogy ne kelljen váratlanul rángatni. Ha nem, akkor volt olyan, hogy lényeges dolgok maradtak le képileg, de inkább akkor is tartózkodok a hirtelen rángatástól.
Ezután ez annyiban változhat, hogy most már van 2 db kamera (sajnos nagyon amatőr szintű mindkettő, de egyelőre komolyra nem telik), így ha éppen nem egyszerre jön rájuk a rángatózás, akkor kellemesebben összevágható a felvétel. Csak hát ehhez már szinte "stáb" kell, ráadásul jól felkészülve. Meg egy állványt is vennem kell sürgősen.