Szerintem minden téren nagyon jó érzés, amikor a másikra vagy utalva, és tudod, hogy bízhatsz benne, mert tudja a gondolatodat...és érzi a mozdulataidat...azaz biztonságban érzed magad mellette.

Én azokat a zenei felvételeket szeretem nézni, amikor a kamera arra a hangszerre/hangszercsoportra koncentrál, ami épp a főtémát adja.

Élőben nem mindig látni, hogy éppen kik játszanak. Nyilván egy élő koncert teljesen más élményt tud nyújtani, mint egy felvétel. Számomra az élő koncerten (klasszikus esetén) a telített hangzás, az, hogy mindenhonnan "abszolút sztereóban" hallhatom, az adja a legnagyobb élményt. Néha ezért szeretem csukott szemmel élvezni, mert sokkal jobban át tud járni, mint minden más esetben. A látvány azért tud zavaró lenni, mert bár az ember egyszerre többfelé is tud figyelni (állítólag főként, ha nő), valahogy maga a zene nem jut el egészen a lelkem mélyéig, kisebb nüanszokat csak csukott szemmel hallok meg.

Nem is azt várom el, hogy koncerttávolságban egyazon helyről adjon képet, de nehezen viselem a kapkodó, vibráló képi elemeket...és igen egyetértek veled abban, hogy a képi megjelenítés a koncert élvezetét erősítse, és ne a zene legyen 'csak' aláfestése az operatőr trükkjeinek.