Az első feléhez: én ezt úgy képzelem, hogy minimális "konszenzus" kell: ha alapvetően taszít egy figura, akkor másodlagossá tud válni a finomabb kommunikáció, nem?

A videófelvételkészítésben maximálisan egyetértek. Az én vágyam, hogy mindig sokkamerás legyen a felvétel, többet láthassak egyszerre, választhassak közülük.
Illetve legyen egy nagyon jól megvágott verzió a folyamatos nézéshez. Ennek elkészítéséhez viszont bitang mód kell ismerni a zenét magát és végtelenül alázattal telinek is lenni a mű+előadás iránt. Ez már-már művészet tulajdonképpen, nem is szimplán iparos munka.
Zongoránál például kulcsfontosságú számomra, hogy a klaviatúra a két kézzel mindig látszódjék (tőlem lehet variálni a szögeket), és hozzá persze a pedált is a lábakkal. Nem igénylem viszont az arc mutatását, az áttünéseket, a távolról ráközelítéseket és egyéb virtigli ostobaságokat.