Folytatás III.:

Reggel fél ötkor indultunk Port Bartonból El Nidóba, pontosabban a néhány km-nyire délebbre fekvő Corong Corongba. Még jócskán sötét volt, amikor felkecmeregtünk a fedélzetre, a csomagokat leraktuk a zárt hajótestbe, csak a kajakozásnál használatos vízálló zsák és benne a fényképezőgép maradt fent. Amúgy egy 6 személyes, halászhajóból átalakított szerkezet volt, ahol mi a hajótest két oldalán, az azzal párhuzamossan futó padon ültünk. Első látásra sem volt túl bizalomgerjesztő a helyzet (pedig elég jó barátságban vagyok a vízzel) de nem volt mit tenni, ha még aznap utazni akartunk. Nem akarom túlragozni a dolgot, de miután kiértünk a védett Pagdanan öbölből néhány perc alatt ronggyá áztunk. Nem volt hideg, de elég felhős volt az ég és erős a szél. Fényképezésre nem volt mód, eltekintve egy-két perctől, bár lehet, hogy a víz alatti géppel kellett volna próbálkoznom...Hála a folyamatosan felcsapó hullámoknak mire 8 óra múlva (induláskor 5-6 órát mondtak) megérkeztünk már úgy éreztem magam mint valami tengeri szivacs...
Végre megérkeztünk Corong-Corong festői öblébe, itt szintén a Greenviewsnál laktunk egy néhány éve üzemelő resortjukban. A bungi itt is rendben volt, sőt volt éjjelilámpa is! (tudom: vicces, de idáig csak fejlámpánál lehetett sötétedés után olvasni...) Szomszédunkban volt a falu, így már pirkadatkor visított a malac, majd elkezdtek söprögetni (tényleg, fura ez a söprögetés-dolog: a faluban elég nagy a káosz, minden össze-vissza hever, de tuti napjában min. egyszer, oda-vissza körbeseprik az egészet). A zajok nem igazán voltak zavaróak, inkább érdekes volt látni, hogy hogyan is élnek a helyi emberek.

Corong-Corongnál csak 3 napunk volt, gondoltam az A,B,C-túra belefér, de az erős hullámzás miatt csak A,B és D lett belőle. Az első nap a B-vel kezdtünk : elvittek több nagyon szép szigetre és egy barlangba is, ahol azok a bizonyos tengeri fecskék fészkelnek, akiknek a fészkéből készül a híres fecskefészek-leves. Bár ahogy láttam ezek a fecskék igen sok helyen repkednek, szédítő magasságokban építve fészküket.
Sznori szempontjából itt még rosszabb volt a helyzet, mint Port Barton környékén. Nagyon sok a koralltörmelék és még az egészben lévőknek is csupán egy része él...Remélem, hogy ez csak a túristák által látogatott területeken van így (ahova persze minket is vittek). Másnap megint elég erős volt a hullámzás, így az A túra került sorra, amikor is megnézhettünk több hegyek által körbezárt öblöt, lagúnát, barlangot.
Harmadik nap jött a D túra: újjabb gyönyörűszép partok, fehér homok és pálmafák, de a víz alatt elég szomorú volt a kép...
Esténként bementünk El Nidóba, ami kb.5 percre van triciklivel. A viteldíj 20Peso/fő.
A hatalmas hegyek lábánál lévő faluban már szinte minden a túristák körül forog. Van számtalan szálláshely,vendéglő, bár, üzlet (kicsit kínai-piacos jelleggel). Megkostoltuk az utcán grillezett pálcikás húst - talán a legízletesebb húsétel volt, amit idáig ott ettünk. Próbálgattuk a vendéglőket, nekünk talán a parton lévő Ricson nevű hely jött be. Finom tintahalételek, jó koktélok, élőzene...
Utazás előtti nap feliratkoztunk az Artcafeban a másnap Coronba induló Jessabel Boat-ra. A pultos csaj egy kicsit furcsán nézett rám, amikor élénken érdeklődtem a hajó mérete után valamint megkérdeztem: ugye nem leszek vizes az út során ?
Reggel egy tricikli vitt ki a kikötőbe. Jól bírta a terhelést, benne ült a sofőr, mi ketten (kb 200 kg)+kb.60 kg pongyász, ja és még út közben felugrott egy helyi srác is...
A hajó pontosan indult, viszonylag kényelmesen utaztunk, volt zárt része is, de lehetett napozni a fedélzeten is. Tartották a 9 órás menetidőt. Kellemesnek mondható út volt.
Folyt.köv.