Még kérdezed, amikor éppen most helyezte el magát végérvényesen a rá jellemző emberi és könnyed eleganciával, elköszönvén Boross miniszterelnöktől, a nemzeti pantheon legbölcsebbjeinek ívében?  

Miközben éppilyen elegánsan maró gúny tárgyává teszi a kicsinyes demagógokat és rámutat, hogy míg ő a munkahelyek megtartásáról beszél, az ellenzék pusztán a maga unkahelyeinek megszerzésére képes koncentrálni...

Úgy érzem, itt ma ő kell, az ő egyszerre  emberi gyengeségektől sem mentes, és mégis kérlelhetetlenül tiszta beszédű alakja.