Ojanok ők mint a piciny pendejes purdék csak játcanak. A emeszpé meg mán játcani sem mer ugyan is jól tudgyák mekora bukta várja őket a leg töb hejen. Igy az után meg marad nekik az a lanyha öröm hogy mások képzelt vereségein  nevesenek. Ez jelemzi is üket.