Azért látatlanba elcserélném a bankkártyámat ezzel a fickóéval - a Jim Luckett-ével - akár csak azzal a részével is, amelyiket csak ezzel az ötletével keresett.

Amikor előállt az ötlettel - vagyis amikor befektetők után házalt - simán kiröhögték. Merthogy "ki az a marha, akinek vitorla kéne a gumicsónakjára ?"

Erre fel nem csinált mást, mint kiment a Tavakra - és fel-alá vitorlázott a sajátjával - amikor jó sokan voltak a parton.
Mire kikötött, már egy tömeg várta. Hogy "hát ez akkor hogy műxik és mennyi és honnan vette ?"

És egyenként kezdte el gányolni a cuccot - és postán feladni, a sajtpapírra felirt alkalmi kuncsaftoknak.

Heteken belül több mint ezer rendelése volt - tök ismeretlen helyekről. Neki meg se műhelye, semmilye nem volt - a kertben gányolt... kéziszerszámokkal....pont mint én a kempingben, a nyáron.
Annyi különbséggel, hogy ő a vitorlát készen vette - én meg sk. varrtam a barátnőm Lucnik varrógépén :-)))

Jó sztori, mi?
.