Kényelmes álláspont azt mondani, hogy a magyarok félnomádok voltak, így nem kell bajlódni az arányok megállapításával vagy küszködni azzal, hogy esetleg dehonesztáló a 'nomád' jelző. A korabeli írott források ennél jóval egyértelműbb képet adnak vissza: a magyarok nomádok voltak; Ibn Ruszta szöveghelye a szántóföldekről pedig valószínűleg késői betoldás. A magyaroknál a leggyakoribb állat a juh volt, nem a szarvasmarha; mindkettő tartása jellemző a nomádok gazdálkodására. Sertést elenyésző mértékben tartottak, vélhetően inkább csak a Kárpát-medencébe vonulás után.