Kinek a mi.
Talán ha érzések felől közelítjük meg a dolgot, akkor az elégettség-érzés lehet a kulcs. (Amelynek speciális és felfokozott típusát boldogságnak nevezhetjük.)

Ahogy a mondás tartja: "soknál is több az elég".

Nálam sem egyik, sem másik általad felhozott teljesítmény-példa nem hordoz igazán díjazandó értéket, bár tény, hogy forintosítva az elsőt lehet díjazni. Nem megfeledkezve arról, hogy a munkaerő újratermelése valamilyen szinten támogatandó lehet s így jogos a második példa is.
S itt jutottunk el a topik témájához újra s emiatt újra le is írom: értékrendi válságot élünk.
Ebben a válságban, a teljesítménykényszeres "menedzservilágban" meg kellene találni azt a területet, ahol bemutatható a gyerekesség értékhordozása és értékteremtése, hogy egy ilyen topikcím ne jöhessen létre, hogy a végére odavetett nyegle "És?"-t ne kelljen megmagyarázni vagy épp támadni, mert mindenki számára legyen egyértelmű, hogy hogy aki ilyen "És?"-t leír, az "kimarad valamiből", az "nem teljesít" vagy "nem jól teljesít" valamilyen területen, illetve az életében.
S ez mindösszesen PR és kommunikációs kérdés nagyrészt. ;-)

Még én segítsek? :-)))