Na örülök neki! :o)

>Figyelted már, hogy mondjuk ha egy szimfónia tételenként van fölrakva, akkor az elsőt nézik meg legtöbben, majd egyre csökken a nézettség?

Huhhh! Ez nagyon jó téma. :o) Remélem a további soraimat nem olvassa más, főleg Petyus nem... :o) Csak neked mondom, mint laikus a laikusnak. ;)

Ami először eszembejut az Dvorak Új Világja. Arról tanítják, hogy mennyire nagyszerű az első tétele, hogy befolyásolja/alapozza meg az egész szimfóniát, még ha a negyedikért is van oda a világ. Ebből levezetve én érzek valami olyasmit, hogy az első tételek azok lehetnek némileg relevánsabban kvintesszencia-jellegűek...

Az általad megfigyelt statisztikának valszeg más motivációi vannak alapvetően. Lehetséges magyarázat az első tétel előbb van mint a második, és felgyorsult világunkban kinek van ideje egy második netán harmadik tételre. Hogy a negyedikről már ne is beszéljünk. Schubert a VIII.szimfóniáját például - lehet, hogy mindezt megérezve - már a második tételnél abbahagyta... ;)

Én viszont sokszor a negyedik tétellel nyitok. Vagy a scherzóval. Úgy érzem, onnan mindig könnyebb a megszeretés, onnan a legnagyobb esélyű. Ha valaki egy jó zárótételt nem tud írni, akkor milyen lehet az egész mű? :o) És a lassú tételt szoktam érezni a legkritikusabbnak, arról gondolom, hogy azt a legnehezebb írni, épp azért, mert sokszor túl könnyedén jön. Ez most így egy oximoron, de azért talán érthető.