> És ez akkor azt jelenti, hogy minden interpretáció új hangszerelést kap, azaz a meglévő zenekar struktúrájára építik fel (alakítják át) a művet?

Általában nem. A "szokásos" zenekarok rengeteg "szokásos hangszerelésű" darabot találnak a zeneirodalomban, amelyeket gond nélkül el tudnak játszani az eredeti szólambeosztással, és többnyire ezt teszik. De megesik, hogy egy karmesternek eszébe jut olyan darabot is műsorra tűzni, amit nem olyan zenekarra, vagy egyáltalán nem zenekarra találtak ki. Ilyenkor áthangszereli, és ha ügyesen csinálja, akkor lehet, hogy jobban fog szólni mint az eredeti (ha nem bízna ebben, akkor nem csinálná meg). Ha egy népszerű mű szólal meg újszerű hangzással, az gyakran hatalmas siker, gyakran pedig óriási bukás.

A "kevésbé szokásos" zenekarok gyakrabban játszanak áthangszerelt műveket. A fúvószenekarok repertoárja nagyobbrészt áthangszerelt művekből áll, noha van sok eredeti fúvószenekari mű is. Némelyik hangszerelés annyira jól sikerül, hogy eladják sok példányban, és sok zenekar műsorra tűzi.

Amatőr együtteseknél gyakori a kényszer-hangszerelés. Ez nem feltétlenül jelent rosszat, egy mű legbelső lényegét meg lehet őrizni lecsupaszítva is, nagyon érdekes lehet, amikor egy nagyzenekari művet birtokba vesz mondjuk egy 4 vagy 6 fős énekegyüttes.