Akkor erős valakinek az identitása, ha nem kell elbújnia külső behatásoktól... Vagy nem? Ebből a szempontból például Vedres Csaba hozzáállása rendkívül rokonszenves, szvsz. De mondhatnám Madai Zsoltit (After Crying dobosa), aki magas hőfokú intenzitással érdeklődik a pályatársak iránt. Néha már-már számomra elképzelhetetlen kiterjesztéssel....

Persze nem azt mondom, hogy csak ez az út visz Rómába, de míg például Mike Oldfieldnál érzem a dolog kontextusát, addig a VdGG-nél vagy egy Vangelisnél (aki hasonló szöveget bírt annó elengedni), azért bírok kuncogni magamban... ;)