Németországban és Angliában nagyon megy a "Nyitott kertkapu" mozgalom.
Minden boldog és büszke kertező meghatározza, hogy mikor fogad látogatókat, amikor is esetleg egy kis süti mellett, cseverésznek a rettenetes időjárásról, ami kiszárította, elrohasztotta, a buxusokat támadó tetvekről, a legújabb és legrégibb rózsákról satöbbi, satöbbi végtelenül. Csereberélni is lehet.
Itt nálunk, kis környezetemben is próbálkoztam valami hasonlóval, de nálunk sajnos az adott szó nem számít, az öt óra nem öt óra, és elégggé behatárolt a szép kertek és a kerthez értők száma.