"A pók, amikor valamikor föntről ereszkedik lefelé, akkor rendkívül erős szálat sző, mert tudja, hogy erre fogja építeni a pókhálót. Elkezdi építeni a pókhálót, körkörösen, sugárirányban, a pókháló egyre nagyobb, minél nagyobb, annál több bogár, légy ragad fenn a pókhálón, annál teljesebb, boldogabb a földi világa, a pók annál többet tud enni, a pók egyre növekszik, aztán a pókháló már akkora, hogy dolgoznia sem kell, csak elfogyasztja azt a táplálékot, amit a pókháló biztosít számára és hát unalmában elmegy egy kicsit dzsoggolni, körbenéz a világban, elmegy kirándulni, körbenézi a birodalmát és véletlenül odatéved ahhoz a szálhoz, ami fölfelé megy. Elfelejtette már, hogy miért csinálta ezt a szálat. De nem tetszik neki. Hát mi a fenének ez a szál? Hát nincs ennek semmi értelme, nem marad fönt rajta bogár, légy, ebből nem lesz táplálék, ez a földi élethez semmi segítséget nem ad és átvágja ezt a pókháló szálat. Ezt mindenki el tudja képzelni, ezen lógott a pókháló. Az egész leesett és elpusztult."