Na megjöttem a MÜPÁ-ból az After Crying és Van der Graaf Generator kombóról.

A Crying meglepő felállásban játszott, Lengyel Zolit egy fiatal srác helyettesítette, Winkler Balu nagyon lefogyott az én szememnek, Görgényi Tomit meg nem is láttam. Mindezt úgy, hogy Lengyel Zoli mögöttem ült. Bevallom nem igazán értettem. A félórás műsor rövid volt, de jól szólt a fülemnek.

A VdGG-ben két dolog tetszett: a társaság neve, és a felállás (két billenytű + dob). Sajnos nem nagyon sikerült tartalommal megtölteni a 1,5 órás műsoridőt: jó 10 perc volt élvezhető zeneszerzés szempontból (és kizárólag az instrumentális jellegű részeket illetően). A zenészek rendben voltak, de a főmuksó a 60 évével, amit éneklés címén előadott az egy hátborzongató tragédia volt: komolyan mondom szabályszerűen kínzással ért fel számomra. Erre mondják az általános iskolában énekórán, hogy 1-es kisfiam, leülhetsz. Ehhez képest óriási sikere volt a félháznyi közönség körében, felállva tapsolták őket a végén.