Eljátszogattam egy kicsit.
Négy idézet. Két beszéd. Egy nyilvános.
Az idézet-arány: 2:2.

"E napon befejezettnek nyilvánítjuk azokat a kicsinyes sérelmeket és hamis ígéreteket, a vádaskodásokat és elnyűtt dogmákat, amelyek túl hosszú ideje gúzsba kötötték a politikát."

"Mindenki döntse el magában, hogy MMMMM ezer MMMMM-ért csinálja a dolgot, ami fontos, különösen, ha az embernek már nincsen más szakmája, csak ez. Hogy képes-e az elmúlt 15 év összes történetén felülemelkedni és megkötni új védeket, vagy azt gondolja, hogy ez is egy olyan négy év lesz, hogy a francba, túléltük az eddigit is, most is túl leszünk."

"Mától össze kell szedjük, le kell poroljuk magunkat és hozzá el kell kezdenünk MMMMM újraformálásához. Hadd mondhassák majd a gyerekeink gyerekei, hogy a megpróbáltatások idején nem adtuk fel utunkat, nem fordultunk vissza és nem is tétováztunk."

"A társadalmi következménye, az meg mindenkit érint. Mi azért nem merünk hozzányúlni egy sor nyilvánvaló társadalmi hazugsághoz, mert félünk a ránk ható politikai következményektől. De hölgyeim, és uraim! Ez egy pár száz embernek meg a családjának, meg az ismerőseinek a problémája, a miénk. De nem azért kell politikusnak lenni, mert ebből olyan jól meg lehet élni, mert már elfelejtettük, hogy milyen autófényezőnek lenni! Hanem azért, mert meg akarjuk ezeket oldani."